2009. június 24., szerda

Pag

Az úgy volt, hogy a Renault Magyarország kipróbálásra ad nekünk egy Dacia Logant, hogy teszteljük, hogy fér el benne egy hosszú nyaralásra szánt összes cucc, meg a négy komplett búvárfelszerelés ( palackok nélkül), négy személlyel, és a hosszú úton nagy terheléssel hogy viselkedik a kocsi.
Két hónapja leegyeztettük, időpontot fixáltunk, megtárgyaltuk, hogy az autót külföldre visszük, négyen vezetjük, és nyaralni megyünk vele. ?Minden OK volt, egészen az indulást megelőző napig .
Amikor hétfőn Bunny el akart indulni a kocsiért, még fölös óvatosságból felhívta a Renault Magyarország illetékes elvtársát, hogy akkor megy az autóért. Mire az illetékes elvtárs sajnálkozva közölte, hogy á, ne menjen, mert most mégse alkalmas az idő, az autót nem tudják odaadni, mert a hét végén lesz valami kiállítás, ahol az összes egyterűt ki kell állítani.
Hogy mi van? Ember, holnap indulunk ezzel az autóval nyaralni! Négyen.
Ó hát sajnálja. És mikor akart volna szólni, hogy mégis, hülyék, nem megy a dolog!?
És nem ment. Semmi módon. De ajánlott egy Renault Thaliát helyette.
Aha, négyünknek, két hétre, teljes menetfelszerelésre....

Így aztán cuccok listája meghúzva, felesleg kigyomlálva, ruhákból három, max. négy váltás, kaja semmi, búvárcucc ofkorsz minden marad, és kedden reggel megpróbáltuk beletaposni a Toyota Avensisbe a holmijainkat. A két hátul ülő között volt a két táskájuk, lábuknál a hátizsák, az első ülő lábánál a hűtőzacskó, és mivel az én autóm volt, nagylelkűen magamra vállaltam a vezetés terhét. ( Még jó, hogy az autóm mindig jó állapotban van, bárhova, bármikor el lehet vele indulni, még a zöld kártyát is elintéztem előző héten.)
A csomagtartót hirtelen mozdulattal lecsaptuk, és sikerült.

Nem mondom, hogy a hátsó ülésen utazók kényelmesen utaztak, de utaztak. A tét ugyanis az volt, hogy vagy itthon maradnak, vagy egy másik autóval utaznak, természetesen dupla uti- és autópálya költséggel, vagy beülnek az autómba hátra, és viselik méltósággal amit a Renault Magyarország mért rájuk.

Mindenesetre elindultunk, időben odaértünk a komphoz, mindösszesen öt percet kellett várnunk, és rendben megérkeztünk Pagra.

Szállásunk közvetlen a tengerparton, egy két hálószobás frissen berendezett apartmanban, óriási terasszal a tengerre, saját parti stranddal. A Konzumban ( ami az itthoni valahai Plus üzletlánc megfelelője) volt Karlovacko, dobozos fagylalt, a másfél méter füstölt kolbászt juszt se hagytam itthon, olyan balkáni tálat szolgáltak fel az étteremben, mit négyünknek is elég lett volna, de kettecskén birkóztunk meg vele.
A víz hűvös volt, de tenger illatú, szépséges színű, és a nap simogatóan sütött...
Ahogy Bunny mondta: tapos az élet....

Nincsenek megjegyzések: