Február 27. péntek

Valami volt pénteken a levegőben...
1.
Először is péntekre tűztek ki egy tárgyalásomat, így K.-n kellett maradnom. Reggel még el akartam mosogatni a tegnap esti mosatlanokat, mikor kiderült, hogy a boyler úgy döntött, hogy nem engedi begyújtani a vízmelegítőt. Hmm. hideg vízben még csak-csak elmosom azt a pár edényt, de hogy fogok tusolni, hajat mosni?
Komoly utcai harcok árán mintegy 15 perc után mégis sikerrel jártam, és lett meleg víz. Aztán kiderült, hogy a hajsampont lent hagytam a kocsiban.
Hogy mi történt tárgyaláson, azt már tegnap elpanaszoltam....

2.
A fiam kocsival ment reggel iskolába, hogy délután egyéb dolgait intézhesse, és haza is tudjon majd jönni este tíz után, mire végez a tehergépkocsi vezetői tanfolyam esti forgalmi vezetésével.
Persze a tanítás 7:15-kor kezdődik, és persze békásról át kell menni a budaörsi út mellé. Ehhez fél hatkor kell kelni. Szóval kezdődött volna a tanítás, de persze az első két óra elmaradt, mert az angol tanárnő beteg lett, vagy csak nem ért rá(?!?) így az első két óra elmaradt. És még tőlük kérdezték meg, hogy hát nektek nem szólt senki?
Amikor a tanítás kezdetének eltolódása folytán elment reggelizni, és persze valakit meglátott az úton, akivel azonnal és haladéktalanul beszélnie kellett, melyhez lehúzta a jobb első ablakot, ami elektromos, bekövetkezett az elektromos ablakemelők kísértő rémsége: az ablak lehúzódott, de vissza már nem tudta emelni az ablakemelő. És persze szakadt az eső. Irány be az első autószerelőhöz, ott a jófej fickók megnézték, szétszedték, megállapították, hogy ez biza' eltört, és hogy egyáltalán elmenni lehessen vele, meg otthagyni az utcán, jól kiékelték és feltámasztották az üveget. Annyira együttérzők voltak, még pénzt se kértek az elsősegélyért.

3.
Az anyukám, aki minden nap ebéddel várja a fiamat, éppen a krumplipürét készíti, és akor látja, hogy az a margarin, amit rátett az összetört krumplira, nem akar elolvadni a forró krumplin. Hát nekiesik a fakanállal, és jól elkeveri, és közben hümmög magában, hogy ez a hűtőszekrény, már megint valami van vele, hogy még a margarin is megfagy benne.
aztán amikkor ebédelni kezdenek, akkor kérdi a fiam, hogy Te mama, mit tettél ebbe a krumpliba? Hogy kerül ebbe ez a sok papírdarab? Ugyanis amit a mama fagyott margarinak gondolt, az a papírtörlő darab volt, amivel a lábas fülét fogta, amikor leöntötte a krumlpi alól a vizet, és valahogy beleesett a krumpli közé.
Szegény mama, még ötkor is annyira ideges volt, hogy alig tudta elmesélni mi történt. Megfigadta, hogy soha többet nem főz szemüveg nélkül. ( hihi, ezt már tíz évvel ezelőtt is mondta) Nagy nehezen tudtam csak megnyugtatni, hogy nincs semmi baj, nem hülyült meg, nem történt semmi tragédia, megették azt a rántott húst kenyérrel.

Szóval volt valami konstelláció pénteken, ami nem engedte az eseményeket balul elsülni.

Volt azonban eleve jó dolog is.
Mire K-ról hazaértem pénteken délután, itthon minden ki volt mosva, ki volt takarítva, és a bevásárlás is megtörtént. Ki is osztottam a jegyzőkönyvi dícséretet a kommandanténak, és mondtam, hogy nagyon büszke vagyok rá, csak így tovább!