Indolens bíróság. Bírósági (rém)történetek 4.

A bíróság a december 2. napján kihirdetett ítéletet írásba foglalva megküldte. Repesve vártam, hogy milyen lesz hát az a részletes indokolás, amivel megindokolja, hogy miért nem jogos védelmi helyzetben cselekszik az ügyfelem, amikor az utcán, a saját kapujuk előtt, az édesanyjának támadó I. r. vádlott ellen megvédi az anyját, nem terjeszkedve túl a jogos védelem keretein.
Nos, hát nem tudtam meg. Mert nincs benne. Az egész másod fokú ítélet alig több, mint két oldal, fejlécestől, rendelkező részestől aláírásostól együtt.
És nincs benne, egy halavány szó sem arról se, hogy bárkinek eljárási illetéket kellene leróni. Pedig igen nagyon kíváncsi lettem volna, hogy milyen jogszabályi alapon kötelezne a bíróság engem, mint IV. r. vádlott védőjét, és magánvádló jogi képviselőjét fellebbezési illeték lerovására. Pedig szóban kihirdették. Az írásba foglaláskor azonban ez már nem került bele az ítéletbe.
Hja, hogy ezért egy első fokon eljáró büntető bíró ellen nemrégen eljárás folyt, hogy nem egyezett a kihirdetett ítélet az írásba foglalttal? Édes istenem!? Quod licet Jovi, non licet bovi!
Ahogy azt már a régi rómaiak is megállapították.