Indolens bíróság. Bírósági (rém)történetek 3.

Most jöttem a Megyei Bíróság tárgyalásáról. Szinte érthetetlen, amit a bíróság művel. Azzal kezdődött, hogy a bírósági tárgyalás kezdése csúszott több mint fél órát. Ülünk kint a folyosón, és várunk. Aztán amikor végre mi kerülünk sorra, kiderül, hogy a tanács elnökének fogalma sincs arról, hogy ki és miért fellebbezett az ügyben. A három hivatásos büntető bíró egymás szavába vágva mondja a magáét, mert nem tudják, hogy miért ülnek ott. Én mondom, hogy az I.r. vádlott vonatkozásában tényállás téves megállapítása végett, és súlyosításért, büntetés kiszabása érdekében, míg a IV.r. vádlott, a védencem vonatkozásában jogos védelmi helyzet miatti felmentésért jelentettem be fellebbezést. Hja nekem könnyű, nekem fel van írva, hogy miért jelentettem be fellebbezést. Az Ir. vádlott mondja, hogy ő felmentéséért, és a IV.r. vádlott vonatkozásában súlyosításért. Végre a tanácsvezető bírónak eszébe jut, hogy jajj, meg kéne nézni a tárgyalási jegyzőkönyvet, hiszen abba beleírták.
És valóban.
Ott van, hogy ki miért jelentett be fellebbezést.

Következő probléma, hogy nincs leróva illeték a fellebbezésre. Megoszlanak a vélemények a bírók között, hogy kinek és mennyi illetéket kellett volna leróni. Több tipp hangzott el, volt 5.000.-Ft.-os és volt 7.000.-Ft.-os tét is. Az ügy magánvádas, tehát valóban kellett volna felhívást kiadni a fellebbezésre való illeték lerovásának elmulasztása miatt. De a bíróság nem adott ki felhívást. Így tehát tárgyalni kell.

A tanácsvezető bírónak gőze sincs arról mit tárgyalunk. Iratokat ismertet. Az ítéletet nem, hisz azt mindenki ismeri. Ismertetik a fellebbezésem írásos indokolását. Kivonatosan.
Az I.r. vádlott, aki egyedül jött a tárgyalásra, hozza a védője írásba foglalt indokolását, amit felolvasnak.
A bíró megállapítja, hogy a felek további iratok ismertetését nem kérik. Hát igen, a bíróság csúszik több mint fél órát. Nincs idő semmire.
Szót kapok. Ismételten előadom, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv nem alkalmas arra, hogy a Megyei Bíróság dolgozzon, mert önmagának ellentmondó, összekeveri a feleket, nem konzekvens a felek megnevezésében, keveri az I. II. III. és IV. r. vádlottakat, félbehagyott, befejezetlen, értelmetlen mondatok vannak a jegyzőkönyvben.
Az I.r. vádlott sérüléseiről nincs orvosi látlelet, csak egy, - a cselekményt követő nap délelőttjén készült orvosi vizsgálatról szóló feljegyzés- mely nem alkalmas arra, hogy a bíróság ebből megállapítsa, hogy a cselekmény idejében szerezte azt a sérülést, amit az orvos leír.
Az I.r. vádlott többször, és mindig másként adta elő, hogy szerinte hogy történtek a dolgok, míg a II-IV. r. vádlottak konzekvensen, mindig ugyanúgy, egyformán, és egybehangzóan állították amit mondtak.
Az ügy ugyan kis súlyú, mert könnyű testi sértés miatt folyik az eljárás, ámde az elkövetési mód
kiemelt jelentőséggel bír, é.s nem lehetséges, hogy az I.r. vádlott ugyanolyan elbírálásban részesüljön, mint a II-III.IV. r vádlottak, akik mindannyian jogos védelmi helyzetben voltak, amikor az I.r támadásával szembe védekeztek.
Ugyanis az I.r. kerékpárral ment az úttesten, míg a II.r. és a IV.r. vádlottak a saját kapujukban álltak, és a II.r. (anya) éppen búcsúzott a IV.r. ( fiától) , aki elmenni készült.
Az I.r. elment a biciklijével, majd kisvártatva visszabiciklizett, és hozzájuk érve a biciklijéről leszállt, a biciklit bedobta a ház előtti sövénybe, és ordítva nekiment a II.r. vádlottnak, aki 63 éves, alacsony, nehezített mozgású nő, leverte a szemüvegét és ököllel arcon ütötte.
A IV.r. vádlott erre eldobta a saját biciklijét, odaugrott az anyjához, leszedte róla az I.r. vádlottat, és megfogta az I.r. vádlottat, levitte a földre, és ott tartotta.
A ricsajra kijött a III.r. vádlott, aki a II.r. férje és a IV.r. apja, és közös erővel igyekeztek megfékezni az ittas állapotban lévő I.r. vádlottat.

Nem vitásan a II-III-IV.r vádlottak jogos védelmi helyzetben voltak, mert nem várható el senkitől, hogy az őt ért támadást ne hárítsa el, ne védje meg az anyját és egyáltalán az állampolgárnak joga van az őt ért jogtalan támadás esetén védekezni. Mindenképpen nivellált büntetést kell kiszabni, mert a jogtalan támadó nem kaphat ugyanakkora büntetés, mint a jogos védelmi helyzetben cselekvő sértett.

A bíróság tüntetően nézegeti az óráját. Az unott arcú óra nézegetés után berekesztette a tárgyalást, és hosszas tanácskozás után kihirdette végzését, hogy helyben hagyja az első fokú bírósági ítéletet, mindkét vádlott vonatkozásában maradt az egy éves próbára bocsátás intézkedés, csak a bűncselekemény elnevezését változtatja meg, mert azt nem adta meg helyesen az első fokú bíróság.

És bizony a jegyzőkönyvből ő tud dolgozni, ha meg bárkinek nem tetszett ami ott le van írva, az 8 nap alatt kifogásolhatta volna annak tartalmát, de mivel nem tettük, ezért azzal a Megyei Bíróság nem foglalkozik.
És bizony az orvosi diagnózis az látlelet, és az bizonyítja, hogy a sérülést előző este szerezte az I.r. vádlott a II.r. -től. ( na most a látlelet egy olyan illeték lerovás fejében kiállított orvosi irat, mely a büntető eljárás rendje és kívánalmai szerinti kategóriákat tartalmazó irat, mely ebből eredően ott felhasználható)
És bizony a verekedés a II. és III. r. vádlott között robbant ki, és nem lehet megállapítani, hogy ki volt a kezdeményező.
Na ekkor kezdett el morgmogni a IV.r. vádlott, hogy ez nem lehetséges, hiszen ezek a személyek az ő anyja és az apja, aki ráadásul később ért oda. Azonnal figyelmeztette a bíró, hogy maradjon csendben, mire a vádlott, hogy jó, akkor majd az utolsó szó jogán elmondja, hogy mi nem stimmel itt, mire a bíró felcsattanva, hogy itt már nincs utolsó szó, azt már ő elmondta. Itt övé az utolsó szó, és az most van. Erre a vádlott kényelmesen elhelyezkedett, lábát kinyújtotta, és a bíró megjegyzéséhez adekvát pofát vágott. A bíró rászólt, ne dobja így előre a lábát, mire a IV.r. elnézést kért, de nem tud máshogy ülni, mert elzsibbadt a lába...
Innentől aztán gyors lett az indokolás, közölte a bíró, hogy hát nem is kell ezt neki annyira részletesen indokolni, és egyébként is örüljön a IV.r., hogy nem garázdaság miatt áll bíróság előtt, mert ilyen súlyosan közösségellenes magatartást nem lehet ám tanúsítani nyílt utcán, mint amit ők tanúsítottak, és akkor súlyos büntetést is kaphatott volna.
Emelt hangon, sértődötten, vágta még ki, hogy és a IV.r. védőjének 8 napon belül le kell róni a fellebbezési illetéket. Az I.r. vádlott kérdésére, hogy és neki is? A válasz már csattan is.
Nem!
Mondtam, hogy csak az I.r. védőjének.

És bizony arról már nem is esett szó, hogy az első fokú bíróságnak nem ítéletet, hanem végzést kellett volna hozni.

És bizony örültünk, hogy végre kijöhettünk, mert a bíró a saját felkészületlenségét és saját tárgyi tévedéseit nem zúdította tovább ránk.

Mi lenne, ha a másodfokú bíróság, csak úgy heccből, elolvasná a teljes első fokú iratanyagot?