Málta 3. Buda 1.

Itt egy kicsit meg kellett szakítani a blog írást, mert orvost kellett hívni.
A fiam füle egyre jobban és egyre elviselhetetlenebbül fájt. Már előző este is érzékeny volt, de az éjszakát kibírta egy Advil ultra és két Panadol mentelme alatt. Reggel aztán felhívtuk a biztosítót, hogy fülész orvos kellene. Tíz percen belül visszahívott az ügyfélszolgálat, hogy igen, Gozon talált nekünk egy orvost. Mondtuk, hogy az bajosan lesz nekünk megfelelő, mert mi Xemxia nevű településen vagzunk, az meg Máltán van, Gozo meg egy másik sziget. Igaz, hogy Pestről nézve ez már csak egy macskaugrás, de ehhez az ugráshoz el kell mennünk az innen 13 km-re lévő komphoz, át kell kompoznunk a másik szigetre, ott szerezni egy kocsit és megtalálni a nekünk szánt doktort. Talánha keresne egyet itt helyben.
Keresett.
Újra hívott, hogy bejelentett bennünket Sliemába egy Poliklinikán, név szerint, és várnak, menjünk, és megadta a pontos címet. Mivel ide Sliema légvonalban is egy jó 25 km-re van, buszra szálltunk, és bebuszoztunk Valettába, mert a buszok oda mennek.Ott átszálltunk egy Sliemába menő másik buszra, és kisvártatva megérkeztünk. Megtaláltuk a Klinikát, kivártuk a sort, és a recepciós felvette a beteg adatait. Mire odaért, hogy a szigeten hol lakunk, eldobta a tollat, és közölte, hogy itt nem fogják ellátni a beteget, mert nem ide tartozik, hanem a Mosta városi poliklinikához. Mosta Xemxiához 10 percnyi buszozásra volt, át is ment rajta a busz, amivel jöttünk, de ahol éppen voltunk, na oda jó órás közlekedésnyire. Könyörögtem egy kicsit a recepcióssal, hogy értse meg nagyon fáj a füle, idáig eljöttünk, nem mindegy az neki, hogy itt hol van szállásunk, kifizetem, csak nézze meg egy doktor, és adjon gyógyszert. Majd emelt hangon közöltem a véleményemet, ékes angol magyar keveréknyelven( mert igazán a szenteket emlegetni csak magyarul lehet). Hajthatatlan volt. Felhívtuk a biztosítót, hogy csináljon valamit. Ígérte, hogy telefonon egyeztet újra. Neki sem sikerült, úgy jöttünk el a rendelőből, hogy orvost se láttunk. A beteg összeszorított foggal jött velünk. A biztosító adott egy új címet, ahova egyeztetett, de ott közvetlenül már nem tudja rendezni a költségeket, azt tegyük meg mi, kérjünk számlát, és majd fizetik. Menjünk taxival, azt is fizetik. Na ekkor már 11 óra elmúlt. Taxi persze sehol. Irány az első szálloda, hívjanak nekünk egy kocsit. Portás telefonál, taxi rendel, számla kiállít, kifizet. Várunk. Beletelt 15 perc, mire megjött a kocsi. Cím egyeztet, taxi vadonás új Mercedes, rózsafabeakásos műszerfal, full extrás.
Eltévedt. A keresett úton a másik irányba indult, és már a 162 szám körül jártunk, mire rájött, hogy arrafelé amerre mi megyünk csak tovább emelkednek a házszámok. Fordulás, irány vissza.
Tudtuk, hogy a doki egy patikában rendel. A taxis kapott egy telefont, így amint meglátott egy patikát kihajított bennünket, hogy megérkeztünk, adijos, a taxit előre kifizettük már a szállodában, kész vége a fuvarnak. Kiszállunk, be a patikába, ahol néznek ránk értetlenül, ide nem telefonált semmiféle Uniqua biztosító, és nálunk nincs is doki. Talán lejjebb a másik patikában próbálkozzunk. Próbálkoztunk. Mármint azzal, hogy megtaláljuk. A fiú már fogcsikorgatva jön, annyira fáj a füle. Kérdezősködés, melyik a keresett utca folytatása, mert kiírás persze nincs, vagy csak mi nem látjuk. Útbaigazítás, éljen tényleg ott egy patika, éljen tényleg rendel egy doki náluk. Irány a rendelő. Ami az alagsorban van. Legalább van lift. Dokihoz beront, éppen egy beteg van nála, kéri várjunk kicsit. Várunk. Végre. Bemegyünk. Egy vénséges vén öregúr, kifogástalan hetvenes évekbeli eleganciában ül bent. Keze parkinsontól reszketeg. Hűha.
De elméje ép, és fürge. Alig talál bele a fiú fülébe a kis tölcsérrel, amin bekukucskál, de sikerült! Nyugtat, nincs nagy baj, külső hallójárat gyulladás. Gyógyszert ír, kedvesen érdeklődik, hogy egymás között ugye oroszul beszélünk, és örül, amikor felvilágosítjuk, hogy nem, rákérdez, hogy mi is Magyarország fővárosa, és felcsillanó szemmel mondja, hogy tényleg, ő is el akart menni néhány éve, amikor Bécsben jártak a feleségével, de az asszony sajnos megbetegedetett, és így inkább hazajöttek Máltára.
Gyógyszer kivált, fizet. A vizit mindössze 10 euro, a gyógyszerrel együtt se volt ökör ára. (nem volt a pakkban antibiotikum)

Ebéd, étkezés után gyógyszerek bevétele, fájdalom enyhül.
Busszal vissza Valettába, kicsi séta, néhány fénykép, kávézás, süti evés egy árnyas teraszon, majd menekülés, amikor a feltartott esernyő után besétált a japán turista-csoport.
Fájdalom ismét vissza, Panadol kettő.

Hazabuszozunk, fülfájás erősödik. Panadol három.

Döntés: keressünk orvost, adjon valami hatásos fájdalomcsillapítót. Recepció, telefon, orvos házhozrendel.

Doktornő érkezik fél órán belül.

Új diagnózis. Dobhártyája ki van lyukadva. Eddigi gyógyszereket felejtsük el, itt van két tabletta éjszakára, meg a recept. Ez a vizit már 50 euró volt. Éjfélig férfi felügyeletet alatt, aztán anyja vigyázó hallgatózása mellett voltunk el. Hektikus éjszaka után Commandante reggel irányt vett a szomszéd település felé, hogy patikát találjon. Fülfájás masszívan ragaszkodik a fülhöz. Gyerek már alig bírja. Panadol négy. Új gyógyszerek megérkezte után se jobb a helyzet. Ez már drága játék volt, komoly fájdalomcsillapító, és antibiotikum és fülcsepp)
Napközben Panadol folytatásos. Késő este, majd másfél órás késéssel hazarepültünk.

Kicsit jobb éjszaka, fülfájás nem tágít.
Éljen, itthon ünnepi nap van, ünnepnapi munka és nyitvatartási renddel.

Délelőtt, jó barátunk a gugli segítségével fül-orr-gégész választás, randevú megbeszélése a XI. kerületi Andor utcai, praktice a város másik végén lévő rendelőjébe 11-re.

Megszületett a harmadik diagnózis. Lehet, hogy valami bakteriális fertőzés, fülben váladék, nem lát bele. Régi gyógyszerek mind kidobandó, újat írt. Tetrános csík begyömöszölése a fájós fülbe, 24 órás tartózkodás céljából. Vizitdíj 9000 HUF.
Gyógyszerek kiváltása a Déli pályaudvar mellet, 5.300.-HUF. Világjáró körút után végre haza.

Azóta csak kétszer volt soros a Panadol.
Hát most itt tartunk.
És jön az éjszaka....