Tűz van!

Ma este hazafelé, tüzet láttunk. Égett egy faház. Nagy lánggal, szikrázva, lobogva, ahogy egy rendes tűznek égni illik. Persze mi megálltunk, és a kiképzett tűzoltó kipattant az autóból, telefont ragadott, és hívta a tűzoltókat. Kisvártatva nagy erőkkel érkeztek is a lánglovagok, és megfékezték a lángokat. A családi tűzoltó füstszagúan, csillogó szemmel jött vissza, sorolta, hogy ki mindenki jött ki tüzet oltani, hogy ő irányította a tűzoltó autót a sarkon, be tűzhöz, hogy nélküle tovább mentek volna, hogy beszélt a tűzoltóság szóvivőjével,és egyáltalán TŰZ volt.
Én persze a kocsiban maradtam. És majd megölt az aggodalom, hogy jajj, csak nehogy legyen egy gázpalack abban a faházban- hisz nyilván valami büfé volt- és nehogy felrobbanjon, és nehogy baj érje ezt az ifjú, 40 órás kiképzésen átesett tűzoltót. Közben dagadt a keblem, hogy igen, az én fiam!