Azt csinálom amit én akarok

Az a legrosszabb, hogy az ember élete sokszor ad hoc eseményekből áll. Nehezen viselem a tervezhetetlenséget, bár manapság már igyekszem ezt úgy felfogni, mint a szabadság megjelenését: azt csinálom amit akarok. És azt akarom csinálni amit kell.
Ma is, reggel felkelve még nem gondoltam, hogy ma Kg-ra megyek, ráadásul autó nélkül. A kg-i lakásomban a teraszt burkolják, és festik, az irodámba meg ma érkezik meg a számítógép asztal, a polc, a bőrfotel, meg a hűtő. A lakáskulcsot odaadtam a mesternek. De másnak nincsen kulcsa az irodámhoz, így nekem kellett eljönnöm. Igen ám, de a kulcsaim bennmaradtak az autómban, amit meg odaadtam a fiamnak, hogy ma azzal intézze a dolgát. Ő meg reggel hétkor a Kőbányai Rendvédelmi napra ment, helikopteres mentés bemutatót tartani.
Tehát amikor a megoldási módozatok kerültek szóba, akkor a harmadik fordulós megoldás lett a legkézenfekvőbb: elmegyünk Kőbányára, elhozom az autónból a kulcokat, majd itthonról hazamegyek a commandantéval, az ő kocsijával, én kiszállok Kg.-on, ő meg megy tovább Debrecenbe. Majd átül a combóba, és elhozza nekem a cuccokat. Aztán visszamegy Db-be, és folytatja tovább a költözéses pakolási segítséget az anyukájáéknál. Majd hétfőn jön visszafelé, felvesz engem, és megyünk vissza Pestre. Hogy én másnap a saját kocsimmal jöhessek vissza. Egyszerű ez, mint az 1x1!