2017. november 29., szerda

Most jöttem Amerikából 3.

Nem ez volt a legfőbb látványosság, de annyira sajátos, amennyire csak lehet.
Nos a mellékhelyiség, lánykori nevén WC, ott restroom.(pihenőszoba) nálunk a családban csak könyvtárként emlegetett helyiség.
Szóval nálunk ismert  a kétféle öblítéses rendszer, lényegét tekintve egyik se különbözik igazán a másiktól. Hát nem úgy az amerikai!
Bemégy egy WC-be és meglepődve látod, hogy a WC csésze félig van vízzel.  Hmm... aggályaid vannak, hogy azonnal alsó mosást is kapsz, de meglepő, hogy nem. (nem úgy, mint az itthon használatos alsó-hátsó kifolyású wc. csészékénél



Nem értettem, hogy mire jó, hogy ott áll benne a víz, aztán rájöttem, hogy amikor belekerül amit oda szánunk, akkor azt azonnal víz alá kerül,  ellepi a víz, és csiribí-csiribá semmiféle szag nem kerül be a levegőbe. Aztán amikor  megnyomod a tartályon a gombot, akkor először ez a víz, a benne lévő anyaggal eltűnik a lyukon,  beszippantja a lyuk, majd feltöltődik a csésze újból a megfelelő mennyiségű vízzel. Nincs felülről rázúduló víz, csapódó, fekáliával telített, mindent beborító vízpermet.
És nincs wc-kefe, nem kell kefézni a fajanszot, mert nincs rajta olyan nyom, amit le kéne sikálni.

Hmmm, ezek tudnak valamit...
Milyen jó lenne ilyen nálunk is, az ablaktalan, lakás legbelső zugába elhelyezett wécéinkbe!


Nincsenek megjegyzések: