Nem ez volt a legfőbb látványosság, de annyira sajátos, amennyire csak lehet.
Nos a mellékhelyiség, lánykori nevén WC, ott restroom.(pihenőszoba) nálunk a családban csak könyvtárként emlegetett helyiség.
Szóval nálunk ismert a kétféle öblítéses rendszer, lényegét tekintve egyik se különbözik igazán a másiktól. Hát nem úgy az amerikai!
Bemégy egy WC-be és meglepődve látod, hogy a WC csésze félig van vízzel. Hmm... aggályaid vannak, hogy azonnal alsó mosást is kapsz, de meglepő, hogy nem. (nem úgy, mint az itthon használatos alsó-hátsó kifolyású wc. csészékénél
Nem értettem, hogy mire jó, hogy ott áll benne a víz, aztán rájöttem, hogy amikor belekerül amit oda szánunk, akkor azt azonnal víz alá kerül, ellepi a víz, és csiribí-csiribá semmiféle szag nem kerül be a levegőbe. Aztán amikor megnyomod a tartályon a gombot, akkor először ez a víz, a benne lévő anyaggal eltűnik a lyukon, beszippantja a lyuk, majd feltöltődik a csésze újból a megfelelő mennyiségű vízzel. Nincs felülről rázúduló víz, csapódó, fekáliával telített, mindent beborító vízpermet.
És nincs wc-kefe, nem kell kefézni a fajanszot, mert nincs rajta olyan nyom, amit le kéne sikálni.
Hmmm, ezek tudnak valamit...
Milyen jó lenne ilyen nálunk is, az ablaktalan, lakás legbelső zugába elhelyezett wécéinkbe!
2017. november 29., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése