Elrettentő rendőrségi munkakörülmények

Úgy hozta az élet, hogy az utóbbi években nem nagyon vállaltam büntető védelmet, így rendőrségi kihallgatásra sem jártam. Most viszont kaptam egy kirendelést, hogy tanúként meghallgatandó két kiskorú törvényes képviseletét kellett ellátnom eseti gondnokként. Időre ott is voltam, ügyeletes beengedett, útbaigazított. A fiatal nyomozók jó részét már nem is ismerem, de az épület még mindig ugyanaz, mint húsz éve, a berendezés kopott, koszlott kárpitozott székek, a falakon ugyanúgy, mint régen tréfás jelmondatok és idézetek, csak a régi írógépek helyett számítógépek vannak, meg a nyomozók tányérjai, evőeszközei állnak a konvektoron, meg van bent egy nagyobbacska hűtőszekrény is. Az csak később derült ki, amikor az egyik nyomozó kinyitotta, hogy nem ásványvíz hűl bent, hanem aktákat tartanak ott is. Na nem a forró nyomot hűtik benne, hanem  hűtés nélkül tárolják ott az iratokat.

A sarokszobában folyt a tanúmeghallgatás, és ahogy ott ültem eszembe jutott néhai Orosz fhdgy. ahogy nyugdíj előtt álló idős nyomozóként, vastag ujjaival nem tudott gépelni, így két ceruzát fogott a kezébe és azzal ütögette le a betűket a régi Remington-on, amúgy villámgyorsan. Aztán meg, hogy ebből a szobából ugrott ki az ablakon kihallgatás közben az utcára Jasper,- de mivel rutinos rendőrség-járó volt, szépen visszakéredzkedett az ügyeletesnél a főbejáraton, a nagyobb balhé elkerülése érdekében.

Akkor két nyomozó dolgozott egy szobában, és ha az egyik kihallgatott, akkor a másik vagy csendben dolgozott a saját asztalánál, vagy terepen volt kint. 
Most három nyomozó van ugyanabban az irodában. A berendezés a régi fából készült székek helyett nyakda, koszlott kárpitú, foltos és gusztustalan, szedett-vedett kárpitozott székek, harminc éves nájlonfüggönyök, rendetlenség, falra ragasztott, újságból kiemelt képek fegyverekről- és ami leginkább feltűnt, jövés-menés, kedélyes telefonbeszélgetések, és párhuzamosan folyó kihallgatás a másik asztalnál.
Nem is értem, hogy tudják ezt csinálni, hogy lehet így dolgozni, hogy egy helyiségben két ember  egyszerre hallgat ki két különböző ügyben két különböző embert.

Persze, emlékszem én,  hogy harminc éve  még az ügyvédi munkaközösségekben is voltak olyan szobák, ahol két ügyvéd ült és dolgozott, de igyekeztek úgy ügyfelet fogadni, hogy a másik éppen ne legyen ott, vagy nála éppen ne legyen ügyfél. Ha véletlenül mégis mindkettőjüknek volt ügyfele, bizony nehézkes volt a beszélgetés, meg az ügyvédi titoktartás.
De hogy a rendőrségen 2012-ben  rosszabb legyen a helyzet, mint harminc évvel ezelőtt, ez azért elborzasztó. A fiatal, képzett nyomozók rosszabb körülmények között dolgoznak mint elődeik harminc éve. Csoda, hogy egyáltalán tudnak dolgozni egymástól, hallják, amit kérdeznek és hallják amit a delikvens válaszol. Hogy lehet így  hatékonyan kihallgatni, bármit is  megtudni az elkövetőktől, tanúktól?
Csoda, hogy egyáltalán olyan rendőrségi jegyzőkönyvek is készülnek, mint amilyeneket  a bírósági eljárás során olvasunk...