Indulj el egy úton...

I.
Nem azért van a munkahely, hogy jól érezzék magukat! - hangzott el egy tegnapi vezetői eligazításon, ahol nem mellesleg azt is szóvá tették a dolgozónak, hogy hogy merészel a próbaidő alatt beteg lenni. Amúgy, amikor lázasan, hangja vesztve bement dolgozni -éppen azt mondták neki, hogy mit fertőzi itt a többieket, menjen orvoshoz.

II.
Aztán meg itt van ez, hogy kirúgták a vidám buszsofőrt.


Az ugyan igen erős túlzás, mondhatni a valóságnak nem megfelelő tájékoztatás, hogy kirúgásnak minősítik azt a tényt, hogy a határozott idejű munkaszerződése lejárt és nem kötöttek vele újabb szerződést. Már ha ez is így igaz. Mert a tömegtájékoztatás munkatársai finoman szólva sem értenek ahhoz, amiről tájékoztatnak, szakszerűtlenek és így a hírek félrevezetőek és hangulatkeltőek.

Az meg egy harmadik kérdés, hogy manapság a dolgozókkal rendszeresen határozott idejű munkaszerződéseket kötnek, hogy a ne érvényesíthesse a dolgozó a határozatlan idejű munkaszerződéshez kapcsolódó jogosultságokat.
Így egyszerűen ki kell várni azt a három négy hónapot mire lejár a szerződése, és mehet a dolgozó Isten hírével.

Ha ezek után, sőt mindezek ellenére, még vidám mer lenni az a dolgozó, hát jól rápirítanak, sőt ország-világ előtt mondvacsinált indokokkal igazolják, hogy miért nem kötnek vele újabb szerződést.

De térjünk csak vissza a vidámság megrovást és munkáltatói rosszallást, sőt retorziót eredményező minősítésére.

Őrületes bajok vannak itt.

Vagy esetleg belekerült a július 1-től alkalmazandó az új munka törvénykönyvébe, hogy a dolgozó kötelező rosszkedvet tanúsítson munkahelyén, ne szeressen bejárni dolgozni és alig várja, hogy délután négykor hazahúzhasson?

És némelyek csodálkoznak azon, hogy a harminc év körüli munkaképes lakosság külföldre költözik?

Lehet igaza volt az apósomnak, amikor hatvanöt évesen azt mondta, csak lennék tíz évvel fiatalabb mindent újrakezdenék nyugaton. Pedig az még '84-ben volt...

Akár el is lehetne indulni? Hátha ebben is igaza volt az öregnek...

******

Megdöbbentő képek Velencéről és az óriás üdülőhajókról.


Kellett nekem korán kelni!
Ahelyett, hogy a hajnali vihar után, ami dörgés csattogásával felébresztett, visszafeküdtem volna a reggeli hűvösben aludni, olvasgatni kezdtem a neten. Jól fel is idegesítettem magam.

Áh, kimegyek inkább a piacra, míg hűvös van.