Első emlékem róla egy hetvenes évek végi Jogászbál. Ott ismerkedett meg később férjével, akinek úgy mutatkozott be, hogy Lutcz Gizi* vagyok.
Nem gondolta, hogy valaki nem kezd azonnal kételkedni, de amikor még másnap is Gizikézték, csak elmondta, hogy nemisgizi ő, hanem Ottilia.
Mindenki, mindig szívesen volt vele, jópofa volt, kellemes, szellemes, kedves, szeretetre méltó. Mindig kapható volt minden bolondságra, a kisfia egyszer meg is kérdezte tőle, mondd anyuka, hogy van az, hogy másnak olyan normális anyukája van? Sok, boldog úszóházi nyár emléke él velünk.
Mindig, mindenből képes volt viccet csinálni. Annyi minden jut eszembe, hogy sírás közben önkéntelenül is vigyorgok. De Oti, ez az utolsó, most nem volt vicces...
Azt terveztük, hogy majd ha megöregszünk, csinálunk egy nagy közös társasházat, és mind odaköltözünk, együtt leszünk ott vén trottyosok és kurva jól szórakozunk a világon. Nem ér kiszállni!
Talán még nem is volt hatvan éves se...
* Gyk: A 'Nemzetmentő testvér' feleségét hívták így
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése