Utolsó napra

Hát az utolsóban vagyunk.
Ennek az évnek is a végére értünk.

Mozgalmas év volt. Gyerekeim ebben az évben lettek igazán felnőttek, mindketten befejezték tanulmányaikat, mindegyik külön él már tőlem, - erősen kell igyekeznem, hogy ne telefonáljak minden nap nekik, hagyjam őket élni a saját életüket.

Az év második felében az anyukám lakásvásárlása és költözése kötötte le minden energiámat. Év végére ez is sikeresen befejeződött és immár őt nem kell minden nap telefonon felhívnom, ha beszélni akarok vele, mert csak átsétálok a szomszéd utcába és már ott is vagyok.
Hmm most látom a párhuzamot: a telefonálást.
Érdekes ez, anyámat az elmúlt húsz évben minden nap, amikor személyesen nem találkozunk, felhívtam telefonon. Vagy ő hívott fel. Hét végén pedig mindig találkoztunk, mert elmentem hozzá.
Nem múlt el nap, hogy ne tudtam volna róla. Szeretném, hogy ez még sokáig így maradjon.
Tegnap töltötte be a 87 évét.
Csak remélni tudom, hogy majd az én gyerekeim is -legalább felváltva- majd minden nap tudni akarnak rólam.

Ebben az évben is okosabbak lettünk, de legalábbis tapasztaltabbak.
Kiderült aminek ki kellett derülnie, bekövetkezett aminek be kellett következnie, és megváltozott, aminek itt volt a ideje.

Ősszel felmerült a szakmai váltás lehetősége. Ha a pályázatomat elfogadják, akkor a jövő évben huszonkilenc év ügyvédi gyakorlat után más hivatásom lesz. Ha nem én leszek a nyertes, akkor maradok ügyvéd a harmincadik évre is. Win-win helyzet.
No, majd meglátjuk. Így is - úgy is izgalmas év lesz.

Ahogy mondani szokták, a jövő év biztosan jobb lesz, mint az utána következő!
Hát élvezzük ki a következő év minden jó percét, igyekezzünk javunkra fordítani minden lehetőségét!
Ehhez kívánok mindannyiunknak jó egészséget, -a többi csak pénz kérdése.
Ja igen, és ehhez a többihez meg az elegendőnél is több pénzt!