2011. december 15., csütörtök

Hajléktalan macskák

Reggelenként ahogy kinyitom az autót, felemelem a csomagtartó fedelét már szaladnak. Jön a négy fekete és a szürke. Szoktam nekik köszönni, beszélgetek velük. Nem nyávognak, nem hangoskodnak, csak várakozóan néznek rám. Amikor veszem elő a dobozt akkor izgatottak lesznek, és amikor kitöltöm nekik a macskakaját, akkor szépen sorrendet tartva, előbb a szürke cirmos szalad a tálhoz, majd egy fekete, a többiek pedig várnak sorukra. Amikor a vizes tálkába öntöm a vizet, akkor izgatottan odaszaladnak, hogy vajon abba a kis pitlibe mi kerül, és amikor rájönnek, hogy az csak víz, gyorsan visszafordulnak a tápos tálhoz.
Este mire hazamegyek, mindegyik tál üres. A macskatápos és a vizes is. Ha várnak rám, akkor este is kapnak enni, de ha nincs ott senki, akkor csak vizet öntök. Reggel aztán kezdődik minden elölről.
Szép fényes szőrű, tartózkodó, illemtudó utcai lakos macskák ők. Nemcsak én viselem gondjukat, találkoztam már a szomszédokkal is, amint éppen enni adtak nekik. Régen voltak ilyen jól táplált kóbor macskáink.

Nincsenek megjegyzések: