Mindennapi magyar

Annyira profán a kapcsolódás, ami eszembe jutott kgtan bejegyzéséről, hogy nem nála kommentelem meg, hanem itt írom le:

A hazai termékek preferálására buzdít a WC papír csomagolásába helyezett színes képeslap, hogyaszongya: "Akit magyarnak teremtett az Úristen és nem fogja pártját nemzetének- nem derék ember" Gróf Széchenyi István
Meg mindenféle tájékoztató, a Magyar Termék Nonprofit Kft. kiadásában.

Kéremalássan. Én nagyon szívesen vásárolok magyar terméket. Sőt a boltban, ha lehet választani, akkor a magyarországi terméket vásárolom meg. Még akkor is, ha kicsit drágább, mint a külföldi eredetű nagynevűé.
Legalábbis elsőre. De ha nem üti meg a minősége az elvárt szintet, akkor szemrebbenés nélkül megveszem legközelebb a külföldről származó, sokkal jobb minőségű terméket.
És ettől én még derék embernek érzem magam.

Csak megjegyzem, hogy ez már a második fajta magyar WC papír, ami alkalmatlan a feladatra. A korábbi, bármennyire volt három rétegű, ha foszlott, és szakadt, ez meg, olyan sprőd, hogy inkább csomagolásra kéne használni, mint az alsó fertály törölgetésére.
Talán meg kéne nézni, hogy a külföldiek hogy csinálják azokat az illatos, puha, de mégis tartós papírokat.
Nem vagyok hajlandó elvtelenül -és szerencsés kézzel- derék embernek érezni magam.

Na és itt jön a kapcsolódás az olvasottakhoz:

A tudós tanulóink meg csak menjenek külföldre, okosodjanak, vigyék a híres eszüket, hogy a kinti pénzzel, és kutatási lehetőségekkel kamatoztassák a megszerzett tudásukat.
Legyenek naggyá, találják fel, fedezzék fel, alkossák meg, szereljék össze, mi meg majd jól büszkék leszünk rájuk is, mint Szentgyörgyire, meg Teller Edére.

A fociról meg annyit még, hogy Hajrá Loki!