2010. február 20., szombat

Kálmán és az ő csodálatos élete

Nos, hadd mutassam be Kálmánt.



2006. őszén született népes cicacsaládba. Heten voltak testvérek. Csodaszép mamájuk odaszegődött egerészni a golopi házhoz. És mert jónak találta a ház gazdáit, hát oda is fialt.


Nagyon jól sikerült cicacsapat lett.

video video



Amikor aztán eljött az idő, és a csodaszép cicamámának már teher volt a sok kiscica, és kismacskák is már nagyobbacska macskák lettek, a ház gazdái visszatértek a nagyvárosi házukba, összecsomagolták mind a hét kiscicát, és magukkal vitték. Otthon aztán ripsz-ropsz gazdája lett minden szépséges kis jószágnak.

Kálmánkát is elvitte egy cicára vágyakozó jelentkező.

Nem sokáig örülhetett azonban az új jövevénynek, mert Kálmán egy héten belül hazasétált.
És nem tágított. A gazdák örömmel fogadták, és nem is adták oda többet senkinek, pedig volt kérője, mert egy jól sikerült helyre kandúr lett.
Jó barátságba került Brutussal, meg a butuska Pixivel.




Aztán a mikor tavasszal a ház gazdái visszatértek a szőlőhegyre, vitték magukkal Kálmánt is. Az első évben még jött látogatóba a szép cicamama is, aztán Kálmán egyedüli macska lett. Az öreg gazda kedvence volt ő.


Egyszer aztán hiába hívták reggelizni, nem jött. Keresték, várták, kérdezgették a falubelieket, de nem látta senki.

Még emlegették egy darabig, aztán már csak szomorkodtak, mert a telekszomszéd egy vén szipirtyó, aki utálta a macskákat, és sorra rendre mérgezte is őket. Gázdáék biztosak voltak benne, hogy Kálmán is áldozatul esett a gonosz öregasszonynak.

Mígnem egy újabb év szép őszi napsütésében, amikor már aranylik a szőlőgerezd a tőkén, és jól esik a napon üldögélni, egyszer csak bevánszorgott a nyitott kapun Kálmánka.

Bundája ütött-kopott volt, soványka testén fakón és csapzottan lógott.
Betegnek látszott, de felült a helyére, és hálásan fogadta az ételt. Simogatást csak az öreg gazdától fogadott el. Mással bizalmatlan volt.
Hetek múltak el, kezdett kigömbölyödni, szőre fényes és csillogó lett, elkezdte téli tömött bundáját felvenni, és magaslati helyéről figyelte a világot, a kiskutyát megvetően nézte, hogy lám csak nem tud felugrani oda ahol ő van. Kálmán már nem akart sehova se menni. Végre otthon volt.

Az öreg gazda szerető figyelme, meg a gazdáné jó szívvel adott válogatott jó falatjai visszahozták Kálmánt a régi jó bőrébe.

És íme, Kálmán manapság ilyen cica:









Nincsenek megjegyzések: