Maturandus

Tegnap este megvolt a szalagavató bál. Ami valójában nem bál volt, hanem egy műsor folyam, minden évfolyamnak saját bemutatójával, az énektanárnő előadásával, ami különösen érdekes volt, amikor duettet énekelt, zenekari kísérettel. Az érdekes meg az volt benne, hogy nem volt az egész sportcsarnokban egy árva zenekar se, meg a tanárnő is egyedül állt a küzdőtéren. No sebaj.
Volt Erika C táncstúdiós bemutató, tíz - tizenöt év körüli gyerekek tették-vették magukat rázták a feneküket, meg volt egy profi néptáncos betét is.

Az osztályok műsorszámai szellemes és látványos táncszámok voltak, érdekes, hogy a gyerekek milyen profin oldották meg a feladatot, összehangolt volt a mozgásuk, jó volt koreográfia. ( no nem is volt érdemleges tanítás az utóbbi hetekben az iskolában, mert örökké próbáltak)




És a vége a keringő... Az urak frakkban, a hölgyek kicsit átvariált menyasszonyi ruhákban igazán elegáns jelenség volt. Igaz, hogy ötven pár nem fért el ténylegesen keringőzni a küzdőtéren, de nagyon szépen összehangoltan, egyszerre mozogva formáltak mindenféle köröket, szép volt na!



Természetesen a zénfiam volt a legsnájdigabb fiú az összes között.
Most végre láttam táncolni, És végre láthattam, hogy milyen jól, és fesztelenül mozog.
Aztán hozta a fehér rózsát a nagymamájának és elvitte táncolni a 85 éves anyukámat. A mama már előre nagyon izgult, hogy hát ő már olyan nehezen mozog, fáj a lába, hogy fog ő keringőzni az unokájával?
Nos hát a nézőtérről való lejutás volt csak a nehéz. Ott még nehezen mozgott, de bezzeg a tánctéren!
Hiába no, aki tud keringőzni, az nem felejti azt el, benne van a lábában. És milyen büszke volt a mama. És én is milyen büszke voltam rá is, meg a fiamra is.

Ja, és feltűzték a szalagot is. A maturandusok és maturandák kék szalagját.


( igaz, hogy ez a szalag papírból van, nájlon borítással. Milyen világ ez?)