Amikor én voltam tizenöt éves, akkor apám értem jött a házibuliba este nyolckor, és hazavitt. A társaság nem kis derültségére, és ijedelemére, ugyanis ( természetesen) a házigazda szülei nem voltak otthon, de ők ekkorra már edzett szülők voltak, mert a barátnőmnek bátyja volt, aki akkor érettségizett, így aztán láttak már házibulit korábban abban a lakásban.
Na szóval nekem többet nem kellett házibuliba menni, merthogy nekem úgyis haza kell mennem, még mielőtt a buli tényleg elindul.
A gimnázium házirendjében benne volt, hogy este nyolc után az utcán nem lehetett egyedül tartózkodni, nemhogy szórakozóhelyen, oda menni is csak szülői kísérettel lehetett.
És amikor már tizenhét éves voltam, és a korai nyárban az utcán kézen fogva andalogva szembe találkoztunk az igazgatóhelyettessel, másnap az iskolában megjegyezte, hogy reméli, hogy időben hazaértem, még nyolc előtt...
Pedig akkoriban még nem volt ilyen elvadult világ, kisvárosban éltünk, volt két cigányzenés étterem, a Rózsabokor, meg a Földműves, meg egy zongorista-dobos kombóval működő Cukrászda. Ahol a felnőttek szórakoztak. Meg volt sok kocsma. Ahol már nem feltétlenül az úri közönség szórakozott.
Meg volt az Ifjúsági Klub, ahol hét végén diszkó volt. Persze oda se engedtek el, vagy amikor már igen, akkor az apám oda is értem jött 10-re, pedig nem laktunk messzebb 150 méternél. Apám ilyen önkéntes jogkövető volt. Ügyvédként nem adta meg senkinek a lehetőséget arra, hogy szemére vethessék, hogy a lánya felügyelet nélkül kóricál esténként. Azt mondta, hogy ha nem járkálhatsz este nyolc után egyedül, akkor nem járkálhatsz. Ha el akarsz menni, hát legyen, de majd én érted megyek. És így is tett.
Aztán rájöttem, hogy nem akkora bulik azok, hogy apámat kiugrasszam este tízkor a tévé elől, és én sem mentem.
Aztán amikor nekem voltak a gyerekeim diszkózós korban, akkor legfeljebb a délutáni tini diszkóra mehettek el, ami délután négytől este hétig tartott, és a Tiszagyöngye szervezte, de az esti diszkóra nem mehettek. Megállapodtam velük, hogy 16 éves korukban majd beszélhetünk a dologról.
Aztán amikor a lányom 16 lett, akkor mondta, hogy na akkor most menni akar az esti diszkóba, mert megígértem, hogy mehet. Kérdeztem tőle, hogy hogy emlékszik, mit mondtam én neki?
Hát azt mondtad anya, hogy ha 16 leszek, akkor beszélhetünk az esti diszkóról. Mondtam hogy így volt, és na, akkor, most beszélhetünk róla. Dehát én nem beszélni akarok róla, hanem el akarok menni. Nem, nem... én csak azt ígértem, hogy beszélhetünk róla. De elmenni nem mehetsz.
Így húztuk ki 18 éves koráig. Akkor meg már hála az égnek nem érdekelte a diszkó. Így húztuk ki ezeket az éveket diszkó nélkül.
És most Egerben rájött az önkormányzat, hogy 14 évesnél fiatalabb gyereknek semmi keresni valója szülői kíséret nélkül az utcán este 10 óra után.
Az elképzelések szerint a 14 évesnél fiatalabbak este 10 után csak felügyelettel tartózkodhatnának közterületen, üzletekben, szórakozóhelyeken. A 14 és 16 év közöttiek esetében éjfél jelentené a határt.
Ha egy fiatal törvényes képviselője beleegyezésével szegi meg a szabályozást, akkor előbbi 30 ezer forintos pénzbüntetésre számíthat. Ugyanekkora összeggel sújtanák annak a szórakozóhelynek a tulajdonosát, aki nem tesz eleget az előírásoknak vagy nem teszik ki jól látható helyre a rendelkezéseket ismertető tájékoztató táblát.
De ez még csak tervezet.
Pedig, ha már kész lenne is elkéstek volna vele.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Teljesen egyetértek veled. Budapestiként nekem annyi előnyöm volt veled szemben, hogy 16 és 18 között már én mondhattam meg, hogy meddig szeretnék maradni, de a mondott órában ugyanúgy értem jött apukám és hazavitt. Aztán én is ezt folytattam a gyerekekkel. Pedig még az én gyerekeim idejében se volt ilyen elvadult világ, mint ami most van.
Problémám az egri rendelettel az ( mint sok mással) hogy ezt igazából a szülőknek kéne akarni és keresztülvinni rendelet nélkül is. És ha ők nem akarják ( tudják) a gyerekeiket megfelelően nevelni, akkor bizony a rendelet sem fog segíteni.
Nem beszélve bizonyos emberekről, akik ennél elemibb közösségi szabályokat sem képesek ( akarnak) megtartani, mondhatnánk, hogy gyermekeiket az utca neveli. Rájuk egy újabb betartatlan rendelet semmilyen hatást nem fog gyakorolni.
Adja Isten, hogy én legyek a pesszimista és a rendelet elérje a célját.
A rendfelet, még csak tervezet. Ki tudja megszavazzák-e?
De minden rendelet csak annyit ér, amennyit betartatnak belőle. De manapság csak hozzák az újabb és újabb rendeleteket, de a betartásuk már nem érdekes. Van nekünk szép új KRESZ módosítás is, mobiltelefonálás ellenes rendelkezéssel, de mit sem ér, ha senki se kéri számon. Minden harmadik autóban ma is marokból telefonál a sofőr. A városban is, és a sztrádán is.
Annak idején, amikor a szórakozóhelyeken nem volt keresnivalója gyereknek, se kicsinek se nagynak, a járőröző rendőrrel együtt ment az ifjúságvédelmis munkatárs is, aki pedagógus végzettségű volt, és mindenkit ismert a környéken.
Meg minden iskolában is volt ifjúságvédelmi feladatokkal megbízott tanár is.
Manapság meg azt mondják, nincs rá pénz. Nincs ember, nincs autó, nincs üzemanyag, semmi sincs. Nincs körzeti megbízott, nincs járőröző rendőr, nincs aki foglalkozzon a gyerekekkel. A szülő nem akar, vagy nem ér rá, a pedagógus sír, hogy nem elég a pénz, az ifjúság meg nő, mint a dudva.
Azt sem értem én, hogy a vétőképes korban lévő fiatalkorút, magát miért nem lehet felelőssé tenni a rá vonatkozó szabályok be nem tartása esetén. Tehát ha hoznak egy ilyen rendeletet, hogy nem tartózkodhat se az utcán, se szórakozóhelyen, akkor ezért magát a fiatalkorút is felelőssé lehetne tenni. Csak lehetne találni valami közhasznú tevékenységet, amit el lehetne végeztetni velük a köz javára, a maguk épülésére.
Persze tudom, ahhoz is ember kell, meg pénz, aki ezt megszervezi.
Nagyanyám mondogatta volt, hogy fiam, ingyen még a szánk se ér össze. Pedig ő már legalább harminc éve halott. Szegény, mit mondana a mai világra?
Kellene valamit tenni, hogy a világ javuljon. És ehhez lassan nem elég ha jól végzem a saját dolgomat.
Megjegyzés küldése