Megy a háttérben a tv. Félfüllel hallgatom, és elcsodálkozom hogy rövid időre kezdek hinni a csodákban. Ránctalan arc, bármely életkorban csupán egy óra alatt, valódi 24 karátos arany gyöngyökkel, világítós csipesszel, arckrémmel elegáns hordtáskával, és még csak tizenhétezervalahányszáz forintért. Már nézem is, nemcsak hallgatom. Gyönyörűen photoshoppolt képeket mutatnak öregekről, fiatalokról, és nevétsehalottam szupermodell levelét olvassák fel, aki lelkendezik, hogy milyen szerencsés, hogy az elsők között próbálta ki ezt a szuper terméket, ami nagyon hatékony, és eltüntette nevető ráncait.
Ugyanígy csodát ígérnek porok, tabletták elfogyasztasával elérhető végleges túlsúlyvesztés, maradandó karcsúság, örök fiatalaság elérésével kecsegtetnek.
Az ember a racionális eszével tudja, hogy ez nem igaz, ez így nem lehetséges, ez szemfényvesztés, átverés, ordas hazugság.
És mégis: ott a motoszka a hátsó agytekervényben, hogy hátha mégis.
Ha csak minden tíz nézőből egyben erősebb ez a hátha mégis, az egységnyi józan észnél, már megérte a forgalmazónak.
Pedig tudjuk, az egységnyi józan ész is hiánycikk, mert a célközönség az Isaura a rabszolgalány felszabadításáért rendezett gyüjtéshez is adományokat küldő tv-néző.
Pedig nagy buli lehetett az is...
Mármint a gyüjtést szervezőnek.
Mint ahogy annak idején a megbocsátó cédulák árúsítása is igen jövedelmező volt a katolikus egyháznak ( ebből fedezték a nagyarányú építkezések kiadásait) .
Csak akkor még a jóérzésű emberek erre a reformációval válaszoltak, és a wittenbergi templom kapujára szegezték ki kifogásaikat. Igaz, akkorban 1517-et írtak...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése