Átköltöztünk. Nem volt egyszerű dolog, de megcsináltuk! Vasárnap reggel még nem tudtam, hogy mivel költözünk át, nem volt költöztetőm. De a net nagyszerűsége, és életem párja jártassága a "keresési feltételek megfelelő megadása" című fejezetben, meghozta az eredményt. 10 óra után egy telefonhívással lerendeztem a dolgot, a vállalkozó 14 órára ígérte magát, és 14.00-kor valóban csöngetett is. 20 perc alatt felpakoltuk az előre kikészített holmikat, és két óra elteltével minden cuccunk fent volt az új lakásban. A költöztetési ár roppant korrekt volt, 3.200.-Ft.- kiállási díj és óránként további 3.200.-Ft. díjazással, 9.600.-Ft. volt a vége. A vállalkozó nagyon korrekt, rendes fiatal fickó volt, profi a pakolásban, és a gyorsasága elképesztő volt. Négy órával előbbi megrendelést elfogadva, vasárnap délután pikk-pakk elvégezte a melót.
A cuccunk, mondom, fent volt. De a szétpakolás az még most is tart. És még fog is jó néhány napig, mert a szokáshoz híven más dolgok is vannak, amik nem tűrnek halasztást. Például a munka. Életem párjának határidős feladatai vannak, nekem el kellett jönni dolgozni, az éppen még kiskorú pedig iskolai látogatást tett, és tesz még két napig. Aztán szünet. Aztán Málta.
A pakolás meg, megvár.
Ma viszont, ahogy új lakhelyemről jöttem, úgy gondoltam az M3 lesz a nekem megfelelő út.
Hát csak lett volna. Ugyanis nem találtam meg az M0-ról az M3-ra kihajtót. Jó magyar szokás szerint azt még hosszú kilométereken át láttam, hogy M3 Nyíregyháza, de amikor már távolságban odaértem, hogy le kellett volna kanyarodni, akkor csak más települések nevei voltak kiírva. Hát könyörgöm, miért kell azt nekem tudni, hogy Kistarcsa, Nagytarcsa, vagy Cinkota felé kell nekem menni. És még én hagyján, de egy szegény külföldi! Keresgélhet a térképen, hogy hol van Cinkota! Mikor nekem az is elég lett volna, hogy kiírásban marad a Nyíregyháza, vagy ne adj isten, Miskolc. Így aztán elmentem szépen a 4 főút leágazásáig, ott tudtam, hogy Cegléd is jó nekem, nemcsak Szolnok, sőt Püspökladány is! Merthogy váltotagva szerepelnek ezek a nevek a táblákon.
Miért nem lehet normálisan kitáblázni egy útirányt?
Ja igen, és még valami fontos: a fiam barátjának az édesapja ugyan megsérült az ütközésnél, amikor mintegy 60 km/h-val oldalról belerohant a kocsijába egy "halhatatlan" Audi, beverte a fejét, és a lábán lett egy seb, amit össze kellett kapcsolni. Persze haza akart menni, de azért jól van. Az autónak kiszakadt a bal első futóműve.
2008. október 20., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése