Az úrnak 2007. esztendejében a tekintetes magyar királyi bíróság gyermekelhelyezési perben olyan pszichológust rendelt ki igazságügyi szakértői vélemény elkészítésére, aki nem szerepel az igazságügyi szakértői kamara névjegyzékében. Azaz a 2006. évi szabályozás szerint nem igazságügyi szakértő, nem jogosult ilyen minőségben, a bíróság ítélkezési alapjául szolgáló szakvéleményt adni, és ezért szakértői díjat felszámítani.
A szakértői vélemény nem felelt meg az OIOI 20. sz. módszertani levelében megfogalmazott követelményeknek, sőt azzal szögesen ellentétes vizsgálati módszert alkalmazott.
A perben a szakértőt a bíróság, a felperesei indítvány ellenére, személyes meghallgatásra nem idézte meg, és nem kérte be fénymásolatban az igazságügyi szakértői igazolványát. Elfogadta a szakértő által fénymásolatban küldött, a 2006. évi igazságügyi szakértőkről szóló törvény elfogadása előtti keltezésű iratot, melyen egy erre jogosultsággal nem bíró, ma már nem is létező bizottság feljogosította a pszichológust a szakértői cím viselésére. ( de ez sem jogosította fel az igazságügyi címre)
Ennek ellenére az első fokú bíróság a szakvéleményét elfogadta, a bírósági ellátmányból a szakértői díjat a részére kiutalta, ítélete indokolásában pedig kifejtette, hogy a pszichológus véleménye attól még jó, hogy nem igazságügyi szakértő.
A másodfokú bíróság azzal érvelt, hogy a pszichológus kirendelése annak ellenére, hogy nem igazságügyi szakértő, elfogadható, mert az igazságügyi szakértők annyira elfoglaltak, hogy beláthatatlan hosszú idő, mire elkészítik a szakértői véleményt. ( ez a vélemény novembertől áprilisig készült, egyéb, valóban igazságügyi szakértők a szakvéleményüket 30 napon belül kötelesek előterjeszteni, és ezt be is szokták tartani) És egyébként i, a felperes csak akkor kifogásolta, hogy nem igazságügyi szakértő az, akit kirendelt a bíróság, amikor a szakértői véleményt előterjesztették.
A Legfelsőbb Bíróság pedig azzal indokolta a felülvizsgálati kérelem elutasítását, hogy a másodfokú ítélet nem változtatott az első fokú ítéleten, mindkét ítélet az alpereshez helyezte el a gyermeket, tehát nincs jogi lehetősége felülvizsgálni a jogerős döntést.
Az Igazságügyi Szakértői Kamara országos, és helyi vezetője sajnálta a dolgot, hogy sem az országos, sem a megyei névjegyzékben nem szereplő egyébként klinikai pszichológus magát igazságügyi szakértőnek tünteti fel, és díjazásért igazságügyi szakértői véleményt ad, de a Kamara csak a tagjaival szemben léphet fel fegyelmi jogkörben.
A szabálysértési törvény pedig a legutóbbi módosítása során kihagyta a szabálysértések köréből az igazságügyi szakértői cím jogosulatlan viselésének szabálysértését.
Még csak annyit, hogy a bíróság az Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetét jelölte ki a szakértői vélemény elkészítésére, a kérdéses személyt, akitől véleményt kér, név szerint megnevezve, csakhogy az Orvostani Intézetnek nincsen ilyen jellegű szakvélemény adási lehetősége, mert tevékenységi körei között nem szerepel a gyermekelhelyezési perekben való szakértés, azaz pszichológus szakértőt nem is alkalmaz, és a megnevezett személy nem alkalmazottja. Ennek ellenére nem küldte vissza a bíróságnak a kirendelést, hanem postázta a megnevezett pszichológusnak.
Ha intézetet jelöl ki a bíróság a szakvélemény elkészítésére, akkor a szakvéleményt az intézet vezetője kellett volna, hogy aláírja a szakértőkről szóló törvény szerint.
De az eljárások során ez sem érdekelt senkit. Rajtam kívül.
Az ügyfél meg belefáradt, és mivel a Megyei Bíróság "tájékoztatta" a másodfokú tárgyaláson, hogy ha büntető feljelentést tesz, akkor a szakértő hamis vád miatt büntető eljárást fog ellene indítani, és milliós nagyságú nemvagyoni kártérítési perben fogja kérni a kárai megtérítését, amit a bíróság meg is fog részére ítélni. Így nem küldte el a már elkészített feljelentést.
Hát akkor nyilván így van jól. Tényleg így van jól?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése