A pesti társasház udvari hátsó lakásának egyik tulajdonosa az idén nyár közepén visszaköltözött a lakásába. Két évvel ezelőtt elköltözött a gyerekéhez, mert rettegett a lakásában, hogy hozzá valaki éjjel mindig becsönget, meg bekopog. Elment, két évig üresen állt a lakás, és kész. Nem hiányzott senkinek, a többi tulajdonos mondta, hogy jaj, az Ilcsivel nehéz volt kijönni, rossz természetű szegény. Én nem tudtam, mi nem sokkal előbb költöztünk be. Na nyílván igaz volt a dolog, mert a gyereke sem bírta két évnél tovább a drága mamával, és inkább cakk-pakk felújította saját két kezével a lakást, csakhogy a mama minél előbb visszaköltözzön a sajátjába.
Történt mára virradóra, hogy a fiam reggel észlelte, hogy a felső ház előtt lévő virágoskertünkből " valaki" késsel, vagy metszőollóval kivágta a napraforgókat. ( ezeknek a növényeknek nem titkoltan az volt a funkciójuk, hogy a mi kertrészünkből ne látszódjék az udvar hátsó része, és amikor mi a saját ajtónk előtt lévő nyírott gyepünkre kiülünk enni, grillsütést rendezni, vagy csak vízipipázni, vagy egyszerűen csak beszélgetni, akkor olyan érzésünk legyen, hogy a saját kertünkben zavartalanul lehetünk el, mert nem látszódik a tömeglakás jellege a társasháznak.
No ezt szüntette meg a kedves társtulajdonos, mert neki útban voltak a napraforgók.
Ha hazaérek az ország másik feléből, akkor valószínűleg fogom a kedves, idős hölgyet, és oda fogom ültetni a napraforgók helyére. Mert nyilván azért vágta ki azokat, mert oda szeretne ülni. A helyükre.
És én meg, a napernyőmmel, kerti napozószékemmel, jó hangosra állított cd lejátszómmal odatelepszem az ő ajtaja előtti kertbe és Rammsteint fogok hallgatni. ....BENG-BENG
Egész nap.
Ha már ő rendezkedhet az én kertemben, én miért ne használhatnám ugyancsak az övét?
Jól felidegesítettem magam.
napraforgós lekerítés: ,
és: 
( a fényképek korábban készültek)
És ím, a szomorú valóság:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése