Blogolódás

Hamis képet mutatot itt magamról, mert ami eddig megjelent, az mind - mind morgolódás, mintha egy elégedetlen frusztrált ember morgolódna itt nap nap után.
Pedig nem is vagyok elégedetlen - annyira. De minden nap történik valami, ami felcsapja az agyvizemet, és forrni készül. De ma nem erről akarok írni. Végre lélegzethez jutottam az elmúlt napok kánikulája után. Hét végén csak annyira volt erőm, hogy ültem bent a légkondis szobában, és olvasgattam. Blogokat. Többet is. Ha valami érdekesnek tűnt aznapi bejegyzés szinten, visszaolvastam, aztán az lett a vége, hogy elkezdtem az elején, és volt, hogy órákig egy blogot olvasgattam. Jó volt.
Olyanok ezek, mint egy - egy regény, ami kellően érdekes, fordulatos és izgalmas. Életek bomlanak ki a szavakból, van, hogy kiteljesedik, és van hogy tönkre megy. Van, hogy a legmélyebb ponton indul a történet és van, hogy nem is akar onnan elmozdulni. És aztán vannak érdektelen életek. (Na ezeket nem olvasom sokáig.)
És vannak olyanok, akik régen ismerősek- bár még nem találkoztunk, és vannak, akikkel szinte fórumozás folyik.Vannak, akik olyan nyilvánvalóan rossz felé tapogatóznak problémájuk megoldásában, hogy lehetetlen nem megírni a megoldást. És vannak olyan bloggerek is, akik ezt nem veszik jó néven, leintik a hozzászólót, de nem baj ez. Végülis az ő blogjuk.
Éppen ez vezett engem is a saját blog nyitására, hogy elmondhassam, ami az én oldalamat fúrja.

Lassan érik a helyzet, hogy közzétegyem az általm olvasott, és szeretett blogok listáját.
Csak még meg kell találnom a módját, hogy hogyan is megy ez, itt a saját blogomban.