Kollegialitás

A cégek változásbejelentésének  határidőben a végére értünk.
Éppen csak. 
Aki addig megkeresett, annak még 31-én éjjel beküldtük az adatait. Visítva, hét végén is dolgozva, napi 12-14 órát az irodában töltve, de befejeztük.
Az utolsó előtti napon, 30-án  délután a kolléga megkérdezte, hogy tudnánk-e neki segíteni egy pár céget  feltölteni a cégbíróságra. Mert ő ugyan megcsinálta  az okiratokat, de a kérelmek még nincsenek készen.  A kolléganő rákérdezett, hogy na jó, de mennyi az a pár- gondolva, hogy kettőt-hármat még bevállalunk legfeljebb éjjel még az is meglesz, de arra a válaszra, amit kapott, nem számított: tizenhat.
Hát sajnos ez már nem fér bele.
Azt kell tudni, hogy egy-egy  kérelem-nyomtatvány kitöltése minimum negyven perc. De kell hozzá olyan adat is, amit (ha nem te csináltál minden eddigi dolgát az adott cégnek) esetleg ki kell bányásznod a cégnyilvántartásból - ami a túlterheltség miatt további húsz perc.

Már csak azt nem értjük, hogy aki bevállal tizenhat cég adatbejelentését és a határidő előtt egy nappal még a kérelmeket se töltötte ki, mire gondolt?

Nagy karácsony

A magam részéről épp azon gondolkodom, hogy -kicsi gyermek hiányában- a karácsonyt is negligálom pár évig. Karácsonyfát már évek óta nem veszek- környezet-tudatosság okán, a műfenyő ostoba hazug pótlék, az álszent szeretet-békesség-megértés triász nevetséges, se éhesebb, se szomjasabb nem vagyok ilyenkor se, okosabb meglepetéseket szerezni most se tudok, és szeretteimmel se találkozom ritkábban/gyakrabban mint más máskor, más rendes hétvégén.

A 'vásárolj még-még-még, költs pénzt, fogyassz, egyél gyomorrontásig mert ilyenkor ezt így szokás' kereskedelmi ünnep meg nekem nem jön be.

Jövőre keresek egy lakatlan szigetet /egy elhagyatott házat egy kerek-erdő mélyén, vagy
csak egyszerűen nem veszek tudomást a konzum karácsonyról.