Az utcán meg szabadon terem a mandarin. Tele van ilyen fákkal az összes út széle.
Ott azt a legszebbet a legnarancssárgábbat levettem, és zsákmányként hazavittem, betettem, a boltban egy euróért vásárolt mézédes mandarinjaim közé, csak hogy lássák mekkorára kellett volna nekik is megnőni.
Kíváncsi voltam, hogy mi a különbség a szabadban magától teljesen megérett mandarin és az otthon kapható utóérlelt között.
A kicsi mandarinokat már kóstoltam, azok nagyon jók voltak, de azért mégiscsak más az, amit én vettem le a fáról...
Hát bizony hogy más volt! Nagyon is.Gondosan szabadítottam meg a héjától, és átszellemült arccal haraptam bele az első gerezdbe - mert nekem jutott az előkóstolás megtiszteltetése- és rossz nyelvek szerint a gyümölcs első cseppjére már eltorzult az arcom... Én még ilyen eszméletlen savanyú ízt nem éreztem, mint
amilyen ez a gyümölcs volt. A citrom hozzá képest kutya füle! Sőt egy kicsit keserű is volt.
Most már pontosan értem, hogy miért nem veszi le senki ezeket a mandarinokat a fáról. Hát majd ha bolond lenne! Nem mandarin ez, hanem valami egészen más: pomeranc- mint ahogy barátomtól a google-tól megtudtam.
Ez viszont - mert ezt is megkóstoltam- nagyon finom. Azt gondoltam első ránézésre, hogy szeder, de nem az, mert nem szúrós ágon terem, nem is olyan a se a növény, se a virágja, se a termése. Az íze nagyon kellemes pikáns, illatos zamatos, mi leginkább mediterrán ízesítésű gyümölcsös joghurtokban találkozunk vele. És lám-lám egyszerre virágzik, van zöld és van érett termése is.
Ez itt gránátalma.
Ez pedig megint az úton-útfélen termő grapefriut. Azt mondják ez nem is keserű gyümölcs, csak hagyni kell megérni a a fáján, és akkor édes lesz ez is.A legélvezhetőbb gyümölcsök pedig ebben a boltban kaphatóak.
Tessék válogatni. Igaz, ezek szárított és kandírozott gyümölcsök. Almától, epren át magnóig, sárgadinnyéig, kiwiig.
Én jelenleg is éppen az itt vásárolt gyümölcsökből csemegézek. Az előbb egy szelet kiwit, aztán meg egy cseresznyét ettem, most pedig epret fogok. Mmmmm, isteni!
