A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ízlések és pofonok. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ízlések és pofonok. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 6., vasárnap

Dohányfüst

Remek dolog, hogy kocsmákban, éttermekben, a közönség számára nyitva álló helyeken nem lehet dohányozni. Az éttermek előtt, meg a bankok előtt, meg a bíróságok előtt viszont lehet. Vicces dolog látni az irodai alkalmazottakat az utcán ácsorogni és dohányozni. Meg az éttermek előtt és a kocsmák előtt.

Nem szeretnék viszont egy olyan lakásban élni, ami alatt ilyen műintézmény van. Az lehet, hogy az irodákban, kocsmákban, éttermekben nincs füst, de a fölötte levő lakásban bizonyára van.
Laktam én olyan lakásban, ami alatt gondos házaspár lakott, és a lakásban soha nem gyújtottak rá. Csak a teraszon.
Pont alattam.
Bezzeg nálam volt füst és büdös. De azzal ők nem törődtek.

Ha az utcán is tilos lesz végre rágyújtani, akkor mi lesz?
Nos, jelentem, a dohányosok érdekei nem sérülnek.
Kitalálták már a dohányzó kabint.
Sőt én jártam már olyan szórakozó helyen is, ahol több milliós beruházás eredményeként, a mellettem dohányzó füstjét sem éreztem olyan szuper elszívó berendezés működött. Álljon itt a jó példával elöljáró hely neve: Light House Red Café

Egy repülőtéren volt dohányzó kabin. Na nem ilyen, mint itt fent, vagy csak nem bírt a bent lévők által eregetett füsttel. ez egy teljesen üveg kalitka volt, amiben gomolygott a cigaretta füst, és a odabent mintha ködben álldogáltak volna... Nemcsak a saját, hanem a benti összes cigaretta füstjét élvezhették. Riasztó volt látni.

2011. február 27., vasárnap

2010. május 9., vasárnap

Pelenkatorta ajándékba

Már a szóösszetétel is gyomorforgató, és borzongató.
Vajon milyen töltelék lehet egy pelenkatorában?
Megnyugtatok mindenkit, a dolognak semmi köze a cukrászat remekéhez, a tortához.
Csak azt nem értem, hogy mire fel éppen ezt azt az abszurd szókapcsolatot találta ki valaki, aki kibont egy csomag eldobható pelenkát, összegöngyölgeti az egyes darabokat, körbe rakja, körbe köti egy szalaggal és celofánnak, masnival csomagolja.És hogy valami ajándék érzete is legyen a dolognak, hát rátesz egy plüss macit, nyuszit, cicát, és ajándékba adja valaki olyannak, akinek pelenka használó hozzátartozója van.
Szerintem az ajándék az nem olyan dolog, amit egyébként is meg kell venni, márpedig a második (gyakran a harmadik) életévét be nem töltött lakosságnak általában napi szükségleti cikke a pelenka. Ezt ajándékba adni igazán snassz dolog. Persze ez szigorúan az én magánvéleményem. Praktikus ajándék nem volt ajándék a szememben már húsz évvel ezelőtt se.
Az meg már megint más kérdés, hogy ráadom-e a gyerekemre a más ( akárki, bárki) által , (ki tudja milyen mosdatlan, bacilusokkal hemzsgő) kézzel összefogdosott pelenkát.
Szerintem ha kisgyerekes szülőkhöz megyünk látogatóba, nyugodtan vigyünk egy csomag pelenkát, úgy ahogyan azt a boltban megvettük, sterilen, tisztán, ahogyan azt a gyártó soron szigorú higiénés előírások betartásával becsomagolták, és az ajándék a gyereknek, legyen egy életkora szerinti játék.
A pelenkatorta szóösszetételt meg szeretném elfelejteni.
Nekem a torta hadd jelentse a régit!
Valami ilyesmit: