Étterem kritika: Tavacska Pizzéria, Kávézó és Fagyizó

Kicsit nem vagyunk itthon és máris micsoda kis szuper hely keletkezett a Királyok útja 26 alatt, az addig üres, kevéssé gondozott telken!
Kerti tó, csobogó, virágok, asztalok,  és láss csodát, végre egy hely, ahol nem kivágták a fát, hanem köré építették az éttermet!
A mai világban, amikor úgy tűnik,  hogy a fő ellenség a fa, mert bármire készülnek, a legelső lépés, hogy kivágják az ott lévő fát- nos ez olyan nyitás, hogy azonnal szereti az ember a helyet.
Könnyű is szeretni, mert minden új, szép, gondosan megtervezett,  bekívánkozik az ember az étterembe.

A hely önkiszolgáló, de ez nem akadályozza meg a személyzetet abban, hogy segítsen kivinni a megrendelt ételt.

"Kemencében sült PIZZA a DUNA PART közelében! Olasz tészták! Orosz specialitások! Kézműves Fagyi! Olasz Sütik!'- hirdetik  étlapjukon és facebook oldalukon.

No de ha pizza  van a kínálatban, főleg ha kemencében sütik, hát ki tudna ellenállni?
A hely felfedezése után másnap már ott is ebédeltünk.
Szép szeptemberi napsütéses dél volt, nem siettünk, hiszen egy kemencét fel kell fűteni, hadd nyissanak csak ki, hadd készülődjenek a vendégekre.

Bent a pultnál a kedves mosolygós, magyarul tökéletesen, kicsi akcentussal beszélő (szívünknek mindig kedves, és nagy- nagy tiszteletet ébreszt bennünk,  ha halljuk, hogy a mi ékes-édes anyanyelvünket valaki tökéletesen elsajátította) hölgy vette fel a rendelésünket. 
Azonnal kezünkbe is kaptuk az italunkat egy bodzás és egy málnás limonádét, valamint egy elektromos kis szerkezetet, amin majd értesítenek bennünket, ha kész a megrendelt pizzánk és mehetünk érte. 
Leültünk egy szép napos asztalhoz, és belekortyoltam a bodzás limonádémba.
Szebb volt, míg nem ittam belőle, bár igen átlátszó ital volt. Valószínűleg mellényúlt a mixer, mert a bubble gum szörpös üvegből öntött,  de a szörpöt  szódavízzel hígította és két fél szelet citrom képviselte a limonádé vonalat.
A baj csak az volt, hogy én nem kedvelem a bubble gum ízt, mert olyan energia-ital feelingje van- azt meg ki nem állhatom. Éppen vissza akartam vinni a téves ízű italt, mikor R azonnal önfeláldozó módon átadta nekem a málnás a limonádéját. Nos, az is málnaszörp volt (a nem túl jófajtából) szódával, két szelet citrommal a tetején. Nos, ez itt egy újragondolt ízesített limonádé lehetett...

Na de majd a pizza, mindenért kárpótol!  Kisvártatva meg is szólalt az elektromos rendelés jelző és két órási tányéron már hoztuk is az egyik a pultos segítségével a két frissen sült pizzát.
Vékony olasz tésztás, ahogy szeretjük.
Én sonkás ananászos hawai pizzát kértem, R pedig szalámis csípős pizzát.
Szaglászok a levegőben, de semmi pizza illat. Semmi oregánó, bazsalikom, rozmaring illat... Hiányzott  a tipikus pizza fűszer trió mindkettőnkéről.

Mindkét pizzán állt a zsír,  és a reszelt sajt szálai meredeztek a tetejéről.
Azonnal egyetértettünk benne, hogy nem véletlenül nem együtt sütik az olaszok a pizzát a kicsit is zsírosabb feltétekkel,  hogy ne áztassa el a tésztát. Na de hát a sonka hogy lehet zsíros?
Az első falat után azonban konstatálnom kellett, hogy az én hawai pizzámon, az ígért sonka helyett, igaz bőségesen,  de mégiscsak bacon szalonna volt. Hát ettől lett annyira zsíros...

A másik pizzát kicsit mentette a csípős íz, de azon is a legolcsóbb tescós, kétféle ízben csomagolt szeletelt paprikás és paprika  nélküli szalámi lehetett, amiből szintén bőven olvadt ki zsír.
Hát nem volt szerencsénk. 
Vagy elfogyott minden rendes pizzára való, az ízesített fűszerezett pizzasszósztól kezdve a rendes feltétekig és mozzarella sajtig minden, vagy szabadnapos volt a pizzasütő...

A  környezet viszont gyönyörű. Sajnos, ez azonban nem elég egy jó étteremhez.

Azért még egyszer rápróbálunk, hátha csak nem volt szerencsénk, hátha csak éppen rosszkor mentünk.
Majd a második esély tapasztalatait is megosztom.

Pilisi pisztráng

Kedves barátunk  Dunabogdányon, töretlenül, igen  kiváló pisztrángot süt.
Évek hosszú során, szorgos, jó munkával, egyenletes kiváló minőség nyújtással, ismét csak sikerült bebizonyítani, hogy egy éttermet nem az tesz  népszerűvé, ha ötven  oldalas étlapja van, hanem az, ha ott azt kapod a mit vársz: kiváló ételt, jó és friss, útonjáróknak, vezetőknek alkalmas limonádét - bodzástól, rózsástól  meggyesig variálva- és gyors, udvaria,s kedves kiszolgálást.
Ez a Siesta Café Dunabogdányon.

Az étlap még mindig  elfér egy lapon, az itallap a másikon.
De a pisztráng nem fér el a tányéron, mert akkora a hal, a mellétálalt fél saláta,  fél krumpli.
A pisztráng maga egy mesés álom: hófehér húsú, zamatos, szemet-szájat gyönyörködtető.
A frissen füstölt pisztráng pedig még annál is jobb, mint amilyenre emlékeztem.

Ízeket nem tudok idevarázsolni, de tessék néhány kép:

1. kakukkfüves pisztráng salátával
2. füstölt pisztráng salátával
3. mandulás pisztráng fél salátával fél krumplival

 

Szóval itt nem változott semmi 2010 óta.
http://konyhaikezdetek.blogspot.hu/2010/03/pilisi-pisztrang.html

http://konyhaikezdetek.blogspot.hu/2010/04/pilisi-pisztrang-2.html

http://konyhaikezdetek.blogspot.hu/2011/03/tavaszi-pisztrangozas.htmlhttp://konyhaikezdetek.blogspot.hu/2011/03/tavaszi-pisztrangozas.html

Nos ezen idézett bejegyzések minden sorát fenntartom ma is, ugyanígy igaz minden!

Étterem kritika: Pizzás fiúk kontra Basa büfé

A minap egy szórólap landolt a levélszekrényünkben, a Pizzás fiúk küldték a 1039 Bp. Juhész Gyula u. 6. szám alól, azzal, hogy "Budapest legfinomabb eredi (Sic!) olasz kövön sütött pizzája! 20 perces kiszállítással!"
Hányódott pár napig az asztalon a cédula, el is felejtkeztem róla.

Tegnap R azt mondta, együnk vacsorára pizzát!
Juhéj, együnk. Mondja, hogy akkor megrendeli a két pizzát. Kettőt? nekünk egy is elég szokott lenni.
-De hát most ha két margaretát rendelünk, akkor 1.180.-Ft lesz a kettő, mert úgy hirdetik, hogy "Margareta 32-es 588ft 2 db rendelés esetén"
-Dehát a Basa büféből mi gyrosos pizzát szoktunk rendelni, nem margaretát!
-...ez most nem a Basa lenne...
Hát jó, megadtam magam, de csak azzal a feltétellel, ha nem lesz jó, akkor kapok a Basától egy gyrosos pizzát.

A következő teefonbeszélgetést hallom:

-Tessék, itt a Pizzás fiúk!
-Jó napot kívánok, pizzát szeretnék rendelni.
-Tessék parancsolni.
-A napokban kaptunk egy szórólapot önöktől
- Ó tessék, milyen pizzát készíthetünk?
-A szórólapon margareta pizzát ígérnek kettő rendelése esetén 588.-Ft. darab áron. ebből szeretnénk két Margareta pizzát.
-... ööö a pizzafutár messzire ment... az Árpád hídhoz... és sok pizzát vitt ki, a rendelését leghamarabb csak egy óra múlva tudnánk kiszállítani...
-Háááát, akkor talán nem kérem...
-Viszonthallásra.
Már elköszönni sem volt idő, mert gyorsan letették a telefont.

Értem én, hogy nem rentábilis két pizzát adni 1.180.-Ft-ért, amikor annak az ára egyébként 1600 lenne.
De akkor miért küld akciós szórólapot? Mivel nem ismerem őket, nem tudom milyen pizzát sütnek, az akció van hivatva engem becsábítani a vevőkörébe. Ha jó üzletnek tűnik nekem, megkockáztatom az ismeretlen tesztelését,  ha bejön, akkor a cég bukott ugyan a rendelésemen 420 forintot, de nyert egy új vevőt.
Ha meghirdette az akciót,akkor viszont nem elegáns dolog mondvacsinált átlátszó kifogással elhessegetni a vevőt; ha az akciósat akarod, hát várd ki a sorodat, majd talán egy óra múlva megkapod, de ha értesz a szóból, hát akkor értsd meg, hogy nekem ez nem éri meg, szállj le rólam.

Így a Basa büféből rendeltük meg a pizzánkat, ami ugyan nem a szomszéd utca, hanem még kettővel arrébb van, de nem is 20 perc volt a kiszállítás, mert a rendelés után csak annyi időnk volt, hogy a pénzt előkészítsük de pizzás doboznak már nem volt idő helyet csinálni az asztal közepén, mert a Basa büfé futára már itt is volt a ropogós, forró gyrosos pizzánkkal.

Hát Pizzás fiúk, így jártatok! Én már sose tudom meg, hogy milyen pizzát süttök, mert soha többé nem veszem a fáradtságot, hogy tőletek rendeljek pizzát! A szórólapot meg kidobtam.

Viszont ma délben a barátainkkal összefutva, hatodmagunkkal látogattuk meg a Basa büfét és mindannyiunk megelégedettségére ott ebédeltünk!
Meg is állapítottuk, hogy itt a színvonal egyenletes,  az étel mindig friss, az adag mindig a megszokott nagy, itt még nem csalódtunk.

Jut eszembe, a Basa büfének online ételrendelési felülete is van már:
http://www.basabufe.hu/

Cziniel

Mostanában cukrászdázós hangulat lehet nálunk. Tegnap ebéd után, a gyors látogatáson nálunk lévő sógorommal, kávézni tortázni elmentünk a Czinielbe. Én már a Római-parton sétálgatva, a kitelepült fagylalt kimérésüknél nyaltam egy fagylaltot -egy eper fagyit, ami, mint köztudomású, hű de finom- majd   a teraszukon, ami kellemes árnyas, folytattuk kávézással sütizéssel én  még további fagylaltozással.
Az egy gombócos, nyalós eper fagyit egy  nagy tölcsérbe kaptam, aminek leesett az aljára. Előbb körbe kellett rágni a tölcsért, hogy nyelvem hozzáférjen a fagyihoz. Az eperfagyi nem volt az a mellbevágó pompás ízű csoda, amire vágytam, vizes volt és gyengén eper ízű. Talán eperíz-azonos aromával készülhetett. Az ára pedig, egy gombócért 200.-Ft., elég drága.

A süteményválasztékból a Rigó Jancsi vitte a pálmát  nálunk, olyan volt, amilyennek lennie kell. A piskóta finom, a csokikrém tejszínes és  nem túl édes, a csokikalap pedig valódi csokiból, selymes ízű, megfelelő állagú, viszonylag vastag, egyszóval pompázatos volt. Mi, nagy Rigó Jancsi-fanok vagyunk és ez a sütemény vitte azt a színvonalat, amit egy ilyen süteménytől az ember elvár.

(a kép a cukrászda honlapjáról került beillesztésre)

A kávék a legjobb olasz kávé hagyományait követve, szorosan a nyomdokában, szinte sarkára hágva lépdeltek.

A fagylalt - nos az nem olasz mintájú, már ami a mennyiséget illeti sem, itt szigorúan 4 dkg-osak a gombócok- csak hideg, de nem az igazi. A citrom fagyiban nem sikerült jól elkeverni a citrompótlót, és pár falatban bennemaradt egy-egy göb, ami a nem jól feloldódott citrompótló tömény savanyúságát adta, a görögdinnye fagylalt pedig egy jellegtelen ízű pirosas színű akármi. Mindkét illetve mind a három  gyümölcsfagylalt erősen vizes volt. Commandante, amikor szájába dugtam a dinnye fagylalt-kósoltóját nem is ismerte fel, hogy mi akarna ez lenni?  Találgatott, hogy tutti-frutti-e? Szóval nem hozta a jóféle görögdinnye ízt. A fagylaltokból mindháromféle gyümölcs fagylalt pocsék volt.
A sütemény ötcsillagos, a kávé ötcsillagos, a fagylalt gyenge, vizes, drága egycsillagos.
A két rigójancsi, egy szelet torta, egy kétgombócos fagylalt, két presszókávé, egy kapucsino borravalóval együtt 2.500-ből kijött.

Szombat délután sütizni jó a Czinielnél! (fagyizni menj alsónémedibe, a Carpigianiba fagylaltozóba)

Korábbi bejegyzés a Czinielről itt.

Étteremkritika : Zazzi Solymáron helyett Ludwig és Mentési Jó kenyér pékség

Akkora felhajtás volt körülöttük, hogy úgy gondoltuk, most hogy kicsit elült, hát elmehetnénk megkóstolni azokat a híres macaronokat.

Az ajtón egy nyomtatott cetli:
Tisztelt Vendégeink! CUKRÁSZDÁNK  2012. július 16-tól augusztus 23-ig NYÁRI SZÜNET  MIATT ZÁRVA TART! Szíves megértésüket köszönjük és kellemes nyarat kívánunk!

Hogy lehet az, hogy a szezon kellős közepén öt hétre, csak úgy bezárnak?
De mindez még hagyján, ki-ki saját üzletében úgy tart nyitva  vagy úgy van bezárva, ahogy csak akar.
De hogy lehet az, hogy mindezt a honlapjukon sehol se közlik?

Teljesen hiába mentünk ki Solymárra.

Nem igazán jó üzletpolitika ez. Én, nyilván ezek után, többet nem fogok ezért kiautózni, mégolyha csodás macaronokat is sütnek...
Hát ennyit Zazzi-ról.


Viszont, vigasz-ágon a mellettük levő pékségben csodás kenyérlángost ettünk a Ludwig és Mentési Jó kenyér pékség solymári üzletében. Na, azt viszont ajánlom mindenkinek! Friss, jó ízű, magyaros ízvilágú, pont akkora, amekkorával éppen jól lehet lakni, a kiszolgáló kedves és udvarias volt. A csomagolásra lehetne még egy kicsit jobban odafigyelni, a papír pocsék minőségű volt, átzsírosodott és nem volt gusztusos belőle enni. Pár csinos címkézett zacskó lehet, hogy pénzbe kerül, de olyan befektetés lenne, ami mindenképpen megérné.
Az italos hűtő majdnem üres volt, de mivel mi általában vizet iszunk, az pedig ott didergett benn, elégedettek voltunk.
Vettünk még kifliket és kenyeret is. És láss csodát, a kenyeret pont olyan vastagságú szeletekre vágta fele a szelető gépük, ahogyan azt egy átlag magyar, vajaskenyérnek szereti.

Ezek után  keresni fogom a Jó kenyér pékség üzleteit, és ott fogok vásárolni.

Étterem kritika: Humprey's étterem

Női szívek bálványa: Humprey Bogart. Évtizedek múltán is sármos, sőt magyar hangja Kálmán György nagyszerűen illek ehhez az archoz, szinte jobban mint az eredeti.
No de most egy étteremről beszélünk, Humprey's étterem, Budapest III. ker. Bécsi út 136.

Nagyobb baráti társasággal mentünk, az asztalunk készen várt bennünket és a pincér, aki minket szolgált ki, figyelmes volt, de nem tolakodó, amikor még tanácstalanok voltunk, hagyott még válogatni. Italt mindig akkor kínált, amikor kellett, és hozta is frissen fürgén. Az étterem estére megtelt, minden asztalnál ültek, kellemes halk háttérzene mellett, jóleső zsongás volt. Időnként friss levegőt engedtek be és nagyon élveztük, hogy nem a cigaretta füstöt kell kiengedni, csak a friss levegőt be -mert végre senki sem dohányozhat bent.

Az étel.
Nos hát az étlapot megnézhetitek, igen kellemes, és gazdag választékot kínál, bárki találhat kedvére valót.
Aztán van még a házban egy nagy fekete tábla, amire felírták a szezonális kínálatot. Többek között ott díszelgett, hogy Újévi disznótoros, aszaltszilvás vöröskáposzta krémmel, szalonnás burgonyatorta szelettel.
Már maga megnevezés is ínycsiklandó. Bevállaltam. Nem voltam igazán éhes, de egy kis hurka-kolbász mindig levesz a lábamról. (Úgy voltam vele, ha nem fog ízleni, akkor legfeljebb otthagyom)
A többiek a klasszikus rántott szelettől a tonhalas salátán át a mexikói specialitásokig mindenfélét választottak.
Az adagok meggyőzően nagyok voltak, látványosak, szépen dekoráltak, gusztusosak.

De lássuk az én hurka-kolbászos tányéromat. Sajnos fényképet nem csináltam, mert nem volt időm rá -azonnal neki kellett látnom az evéshez. A tányéron véres hurka, tüdős hurka és kolbász volt.
A hurkák kiváló ízvilágúak voltak, kellemesen fűszerezettek, nem tolakodóak, pontosan eltalált ízekkel. De a kolbász, nos a kolbász, az remek volt.
Jó lenne tudni ki csinálta, mert nagyobb mennyiséget szereznék be tőle. Szaftos, egyöntetű beltartalmú, összeért zamatú, leheletnyi csipősséggel. Piros-ropogósra sütve, nem kiszárítva, nem zsírban tocsogós, - pompás volt!
A vöröskáposzta krém hordozta az aszalt szilva édességét, a párolt káposzta ecetes savanykásságát és a bordó színű krém selymesen simult a hurka és kolbász falatokra, amiknek méltó kísérője volt cikkre vágott szalonnás-besameles rakottkrumpli szelet.

Mindenki elégedett volt a maga tányérjának beltartalmával és senki sem küldött vissza semmi maradékot, mert bár a végére mindenki szuszogósra ette magát, de az utolsó falatok is eltűntek, mert vétek lett volna otthagyni.
Desszertre már nem maradt hely senkinél, így arról nem tudok nyilatkozni.

Bátran állíthatom tehát, hogy a Humprey's konyhája kiváló, mindent frissen, forrón kaptunk, az ételek ízesek voltak, méretük kellően nagy, ahhoz, hogy senki se maradjon éhen és nyugodt jóllakottsággal tegye le a kést-villát.

Értékelés: jövünk még!

Étterem kritika: Trófea-Grill Óbuda

Azt nem értem, hogy ha adva van egy svédasztalos étterem, ahol egy bizonyos összeg befizetése ellenében korlátlanul fogyaszthatsz, azaz hétfőtől péntekig ebédidőben 2.999.-Ft./fő, hétfőtől csütörtökig vacsoraidőben 3.999.-Ft./fő, péntektől vacsoraidőben szombat, vasárnap és ünnepnapokon egész nap 4.999.-Ft./ főért- és ez meghirdetésre került a honlapjukon, akkor miért közlik azt a kedves vendéggel, amikor asztalt foglal, miután megkérdezik, hogy hány órára akarsz menni, - hogy de azt ugye tudja, hogy ha például 12 órára akarsz menni, hogy 14óráig lehettek ott.
Tehát a korlátlan ételfogyasztás csak korlátozott ideig vehető igénybe.

Hmm, ez kellemetlen érzést kelt a vendégben, mert mi az hogy két óra alatt be kell fejezzen egy családi ünnepi ebédet- mert ugyebár ide ünnepi ebédet jön az ember elfogyasztani.
Ha meg csak úgy beugrik enni, akkor fel sem merülhet, hogy a kedves vendég kieszi őket a vagyonukból.

Vannak akcióik: "buli előtt színház után" elnevezéssel, esténként hétfőtől szerdáig 21-23 óra között, csütörtöktől szombatig 22-24 óra között 2.500.-Ft./fő, vasárnap 19-20.30 között 3.500.-Ft/fő áron vacsorázhatnak a vendégek.
Ez is csak korlátozott ideig tartó korlátlan fogyasztást jelent.

A facebookos oldalukról derült ki miután egy olvasójuk többször rákérdezett, hogy mi van a 20%-os akciójukkal, késve ugyan, de közölték, hogy "Kedvezményes akciónk augusztus 31-ig ismét van, most a nyugdíjasok és asztaltársaságuk részesülnek 20 %-os kedvezményben, amennyiben éttermünket választják."
De ez miért is nincs ott a honlapjukon? Azért nem közömbös dolog az, hogy egy péntek esti vacsora egy hat fős társaságnak nem 30.000.-Ft. hanem 24.000.-Ft.

De nem is emiatt morgolódok most, hanem azért, mert akartuk odavinni a fotósverseny díjátadós vacsoráját, mintegy harminc fővel. Pénteken , a legdrágább időben, fejenként 5.000.-Ft. árért.
A válaszuk az volt, hogy rajtuk nem múlik, de fizessünk előleget.
Hmm, hogy mi van?
Egy olyan étteremben, ahol svédasztalos terítés van, ahol 250 embert tudnak a termekben leültetni, és még vagy nyolcvanat a kerthelyiségben mi fenéért kell előleget fizetni?
Mert főzni úgyis kell, rengeteget, hisz azért csak van beeső vendég is.
Mert ha öt személy bejelentkezik, hogy hatod magára kér egy asztalt, mondjuk az étterem adott részébe, és amikor megérkezik az első két ember, akkor közlik, hogy ó hát kiderült hogy ismerjük egymást, tessék szépen összetolni ezt az öt asztalt, mert mind a harmincan egy asztalnál akarunk ülni, akkor mit csinálnak?
Miért veszélyesebb számukra, ha harminc ember egyszerre jelentkezik be, mintha hatosával?
És mi van akkor, ha közülünk egy nyugdíjas miatt az egész társaságnak 20 % kedvezményt igénylünk?

Inkább arról kéne beszélni, hogy ha valaki harminc vendéget hoz, aki 150.000.-Ft.-ot fog otthagyni, akkor mennyi jutalékot is fizet neki az étterem? Vagy legalábbis hány főtől ad az a étterem egy grátisz ellátást?

Aztán arra döntött a megrendelő, hogy egy másik étteremtől kér ajánlatot, harminc főre svédasztalra, fejenként 4.000.-Ft. értékben. Meg is érkezett kétféle előétel, kétféle leves négyféle főétel, 2 vegetáriánus fogás, köretek. És ebben az esetben az előleg természetes és elfogadható lesz - hiszen ehhez készülniük kell, mert ők étlapról szolgálnak fel.

2011. augusztus 7.


Mégis úgy alakult, hogy a társaság nagy része a Trófea Grill mellett szavazott, így maradt a rendezvény ott, ahová először szántuk.
Egy héttel az esemény előtt telefonhívás érkezett az étteremtől, hogy ugye befizetjük az előleget, mert ellenkező esetben nem tudnak fogadni bennünket.
Elmentünk befizettük. Kértek negyvenötezer forint előleget, és az egész étteremben nem volt öt ezer forint, hogy tudjanak visszaadni. Így ötvenezer forint lett az előleg...

Az adott nap estéjén a lefoglalt, előleggel biztosított megrendelésünk alapján az első vendégeket, akik pontosan hivatkoztak a rendezvény nevére, szervezőjére, - nem akarták beengedni, a foglalásról szóló iratot követelve...
Szerencsére mi is odaértünk ekkorra, így a vendégeket mégiscsak beengedték.

Az egy hosszú asztal helyett kaptunk három összetolt asztalt, amiket két-két hatszemélyes asztalból toltak össze. Ennek eredményeként a hosszabb oldalra ültetett öt ember szorongott - mintha csak a repülőn ülnénk, és ott próbálnánk meg mindannyian egyszerre enni- és nem fértünk el.
A helyiség kicsi volt, átjáró szoba, a többi vendég rajtunk keresztül érkezett az étterembe, és a levegő is fülledt volt. Hiába nyitottuk ki az ablakot, ami az utcára nyílt, és földszintes épület lévén a járókelők a tányérunkba láthattak.
Nem, nem volt még egy ventillátor sem...

Az asztalra, érkezésünk előtt, ki volt készítve gyümölcslé, fehérbor, vörösbor és ásványvíz. Ez egy fél óra után szoba-meleg hőmérsékletű lett, azaz harminc fokos.
A külön kért kólát vizeskancsóban kaptam, osszam be ahogy akarom, az est végén ásványvízért háromszor kellett szólni, és volt aki olyan szerencsés volt, hogy az este hattól éjfélig tartó időszakban összesen két korsó sörre tudott szert tenni.
A mostalan leszedése az asztalokról viszonylag zökkenőmentes volt, de sajnos az ezen alkalmakkor leadott italrendelés, volt hogy a felejtés homályába veszett. Nos ha már ez a társaság otthagy 150.000.-Ft-ot, talán nem kellett volna ennyire szűkmarkúan bánni az innivalóval, annál is inkább, mert a társaság jó része autóval érkezett, és a harmincegy emberből legalább tizennégy sofőr volt, így almalé, kóla és rostos gyümölcslére volt igényük.

Az ételek a szokásosan sok és "mindenki talál magának valót" elv szerinti: számtalan hideg előétel, háromféle leves, négy féle készétel, sokféle grillezni való hús, hal, zöldség, köretek széles választéka, saláták számtalan variánsa, savanyúságok, gyümölcsök, fagylaltok, rétes, cukrászsütemények, kalácsok, kenyerek, sok-sok minden. Magára vessen, aki a terített svédasztal mellett éhen marad.
De ha már étterembe megyek, valami különlegeset is szeretnék látni a svédasztalon, mert nemcsak az éhemet akarom csillapítani, hanem valami különlegességre is vágyom. Nos, én nem találtam ilyet. Talán túl sokszor voltam már itt...

Ami nekem nem tetszik, az az, hogy ha nem a legdrágább időben vagy jelen, akkor lekorlátozzák a jelenléti idődet cirka két óra hosszára -ezt persze sehol sem látod előre az étterem honlapján- nem tudsz a kedvezmények egy részéről- lásd fentebb, nyugdíjas és asztaltársasága 20 %-os kedvezménye- ha nagyobb társaságot viszel oda, akkor előleget kérnek, és fizikálisan szűkös az elhelyezés.

Nos, nem voltam elégedett.

Étterem kritika: Gyradiko- egy falat Görögország!

A Gyradiko Taverna a budapesti III. kerület Királyok útja Pünkösdfürdő utca sarkán, a strand bejárattal szemben van.
Régen kiszemeltük már, hogy egy adandó alkalommal elmegyünk és eszünk náluk. Persze előtte most is megnéztem a holnapjukat, az étlapjukat, és örömmel készülődtünk, mert hangulatos jóízű vasárnapi ebédnek néztünk elébe. A görögös kék és fehér hűsítő színe igen kívanatos volt a rekkenő hőségben. Nos az első csalódás akkor ért, amikor az üvegezett terasz minden ajtaja kinyitva állt, az utcán lévő teraszon ócska műanyag kis kerekasztalok és tűző napsütés fogadott. Az üvegezett kalickán belül igényesebb a berendezés, emberek ülnek sűrűn, éppen csak lehet helyet találni, de az igazi megdöbbentő felismerés akkor ért, amikor kiderült, hogy önkiszolgáló helyen járunk.
Így aztán szépen beálltunk a sorba, és vártunk arra, hogy elmondhassuk mit szeretnénk. Tudom, hogy kint is 34 fok van, de bent egy kicsit több volt, hiába a nyitott ajtó, ablak, folyt a víz mindannyiunkról. Álltunk hősiesen, mögöttünk is szépen gyarapodott sor- ez azért nem kis bizakodásra adott alkalmat, mert ha ilyen körülmények közé tömegesen jönnek az emberek, akkor itt valami nagyon jó kell, hogy legyen.
A sor gyorsan haladt, elmondtuk mit szeretnénk, kifizettük, megkérdezték a nevünket, és kerestünk egy asztalt, ahová le tudtunk ülni. Szerencsénk volt éppen megürült egy asztal a fa alatt, és kezünkben az üdítős üveggel leültünk és vártunk. Nézelődtünk. A szomszéd asztalnál egy család hatalmas Gyradiko tálat evett, és a három felnőtt két gyerek csapaton derekasan kifogott a tál, több mint felét be kellett csomagoltatniuk. Még kicsit se unhattuk el magunkat, amikor a mikrofonból nevüket hallva jelentkezhettünk az ételért. Műanyagtálcát, műanyagtányért kaptunk, rajta a két gyros.
Íme:



Az adag nagysága megfelelőnek ígérkezett. A tzatziki kellemes volt, kellően yoghurtos, és kellő mértékben fokhagymás és kellően hűvös volt. Nekem ugyan hiányzott belőle a citromlé és a kapor zamata, de mint ahogy a töltött káposztát kis hazánkban, a tzatzikit a görögöknél is legalább annyiféleképpen csinálják, így aztán ez nem volt probléma most sem.
A krumpli ugyan valódi, karikára vágott sült krumpli volt, de azt egy nagy tálból, előre sütötten tették a tányérunkra, és hogy ne legyen igazán állott, hát eleve túlsütötték, voltak olyan darabok, amiket nem lehetett megenni.
A hús, nos hát a hús, minden gyros lelke, az bizony csapnivaló volt. A nekem jutott adagban minden kis darabka túlszárított, ízetlen, alig fogyasztható volt. Igyekeztem a kevéssé kiszáradt darabkákat kiválogatni, de nem sok sikerrel jártam, így- egy jelentősebb mennyiséget- ott is kellett hagynom.
A pita igen különleges volt. Nem a szokásos, amit az araboknál vagy a törököknél megszoktunk, sőt én bevallom ilyet még nem is láttam, nem is ettem. Olajos volt. Nagyon. Nem lehetett benne
"zsebet" találni, viszont be volt fűszerezve és át volt itatva olajjal. Igyekeztem a tzatzikivel meg a paradicsommal enni, de ennek a felét is ott kellett hagyni, mert ehhez is nehéz, és túlzottan olajos volt.

Összességében nem volt jó az egész. Ettünk, de a 'hmmm, ez igen' érzés elmaradt, de helyette bosszankodtam, mint mindig, ha valami jó is lehetne, és mégis csapnivaló.
Az eleve csalódás után, hogy önkiszolgáló a hely, a magát tavernaként hirdető és a honlapján megtévesztő régi képeket, terített és terítékes asztalt mutató vendéglátó hely - csak újabb csalódás volt maga az étel. Lehet, hogy van aki szereti ezt a fajta, száraz húsfalatkás, agyonsütött, langyosra hűlt krumplis, a hús alá tett hagymakarikás gyrost, de én nem.

Nos, a gyros török étel. A török tudják legjobban készíteni. Legjobbat az ő kezükből ettem, akár Törökországban, akár Svédországban akár Ciprus török oldalán, akár a békásmegyeri Basa büfében. Csak hogy össze lehessen hasonlítani a kétféle gyrost, itt van a Basa büfé adagja.

Én maradok a Basa büfés Ahmednél!

Hogy valami jó is legyen, közhírré teszem, hogy a Pünkösdfürdői büfésoron Capigiani fagylaltgéppel készített isteni csavart fagylaltot lehet kapni! Értitek, nem dobozolt Carte D'or jégkrémből kiporciózott egyenízt, hanem FAGYLALT-ot így csupa nagy betűvel.
Ez remek volt. A kalsszikus csoki -vanília combót választottuk és nemcsak a fagylalt olvadozott a melegben, hanem mi is a gyönyörűségtől. Holnap is megyek fagyit enni!

Tavaszi pisztrángozás

Nem, nem lettem horgász, és nem mentem legyezőzni se, de a pisztrángot még mindig nagyon szeretem.

Szép idő volt ma. Elég szép és jó ahhoz, hogy Dunabogdányba menjünk pisztrángot enni.
Régen jártunk Klément Ferinél a Siesta kávézó néven jegyzett, felséges pisztrángot felszolgáló étteremében. Jó előre egyeztettünk időpontot, foglaltunk asztalt, és már jó előre örültünk, hogy megint családi ünnepség okán együtt lehetünk mindannyian. Szerencsére gyarapszik a létszám, heten ülünk már körül egy ünnepi asztalt, mert mindkét gyerekem hozza magával szerelmetes párját is - és ez így van jól. Nagyon jól.
A tulajdonos -mint mindig, olyan lelkes és olyan áhítattal beszél, a medvehagymás levesről meg a magos pirított kenyérrel tálalt vargánya k(r)émlevesről, hogy a költemény hatására mindannyian gyorsan kértünk is levest, pedig nem is akartunk levest enni. Nem bántuk meg!
A vargánya hozta azt a kellemes, nem tolakodó, sejtelmes gomba zamatot, amitől a leves jóleső melegséggel öntötte el a gyomrunkat, és kellő izgatottsággal várta az ebéd folytatását.
A medvehagymás krémleves a reggeli szedésű medvehagyma üde, tavaszi ízével, érzékeink elcsábításával győzött. A leves selymes és behízelgő állagát a kókusztej alapozta meg, ami a medvehagyma pikáns ízét stabilan emelte éteri magasságokba. A leves, az azt elfogyasztó családtagjaim arcán olyan megelégedett békés mosolyt hagyott maga után, mely minden szakács álma.

Aztán jöttek a pisztrángok. Mit jöttek! Vonultak, masíroztak, lebegtek szárnyaltak! Családomat megosztotta a grillezett és az erdélyi kukorica darában hempergetett, parmezános,a diós bundás és a kakukkfüves pisztráng.



Egyhangú vélemény volt azonban a desszertként elfogyasztandó frissen füstölt pisztráng, ami kiütötte az esélyes marlenkát a helyéről.

A grillezettért rajongók, kakukkfüves és rozmaringos táborra szakadtak tovább.

Megosztotta a mezőnyt a köret kérdése is, krumpli ( sült burgonya, steak burgonya és hercegnő burgonya) követők és saláta kedvelők tanácstalankodtak a rendelésnél. Ez a kérdés is a vendégsereg legteljesebb megelégedettségére oldódott meg, ugyanis a Főnök mint egy gordiuszi csomót, egyetlen suhintással megoldotta a kérdést: mindenki tányérjára egy fél adag saláta és egy fél adag krumpli került.
Mutatom:


A saláta szolíd citromos-olívás-mézes öntete mindegyik fajta pisztránghoz jól illett, és finoman keretezte a saláta, kínai kel belső zsenge levele, répa, főtt kukorica négyesét, amit vörös szőlőszemmel koronázott a szakács mosolygó fejjé.

És a halak! Mennyei volt mindahány!






A grillezett pisztrángok a kakukkfüves vagy rozmaringos olajjal kart-karba öltve hozták a megszokott kiemelkedő színvonalat. A halat átjárta a fűszeres zamat és ketten olyan eredményt értek el, ami szavakban visszaadhatatlan.


A ropogós dió bunda úgy harmonizált a pisztráng fehér húsával, mintha mindig is összetartoztak volna.

És a desszertünk, a frissen füstölt pisztráng egyszerűen utolérhetetlenül finom volt.
Khmm, erről nem készült kép, mert nem értünk rá. Még langyosan, a feketére színeződött halbőrből kibontva a füstös zamat átjárta hal- valóban desszert volt.

Italként frissen készült házi limonádéból kértünk, és nem csalatkoztunk ebben sem.
Az alkoholos italokról nem tudok mit mondani, tekintettel arra, hogy autókkal érkeztünk, és ezokból sem kért senki sem sört, sem bort.
A szomszédos asztaloknál hasonló vendégek jártak, mert a limonádés poharak sűrűbben voltak, mint a sörös korsók.

Ejtsünk pár szót az árakról.
Örömmel jelenthetem, hogy ez az a hely, ahol az utóbbi két évben nem történt áremelés!
Ma is ugyanaz az étlapjuk van, mint két éve. Bizonyságul álljon itt a helyszínről elkért étlap:


Az adagok ma is betöltik a nagy svájci tányért, a hal ma is lelóg a tányérról, de ahogy hallottam a szomszéd asztaltól, ott a vékonyka, női fogyasztók, kifejezetten kisebb méretű halat kértek és kaptak. Természetesen az ő számlájuk ennyivel vékonyabb is volt, hisz a halakat sütés előtt mérik és még ma is 55 Ft/ dkg az áruk.

A tulajdonos nem kis büszkeségére a hely mindig tele van, ma is, a kissé szeles idő ellenére még a sátor előtti két asztal körül is vendégek ültek, mert nem fértek be. Ők természetesen még plédeket is kaptak a székükbe.

Mi, ma is tökéletesen elégedetten és jóllakottan távoztunk.

Rövidesen újabb fajta pisztrángok készülnek majd a Siesta konyhájában, és olyan meglepetéssel is készül a Főnök, ami újabb rajongókat fog egy életre a dunabogdányi pisztrángos Ferihez kötni.

Cziniel

Kora délután mindenképpen és csillapíthatatlanul krémest enni támadt kedvünk.
Mindketten nagy barátai vagyunk a krémesnek, és régi, szegedi vasárnapi családi ebédek méltó befejezése volt egy rendes tálca krémes a szomszéd cukrászdából. Persze időben kellett menni, mert úgy tíz óra körül érkezett meg a műhelyből, de délre el is fogyott. Na szóval krémes kellett nekünk, de iziben!
És mivel éppen "véletlenül" arra jártunk, betértünk a Czinielhez.
Ha már lúd, legyen kövér elv alapján rögtön francia krémest kértünk.
Harmadszor fordult ez itt velünk elő: először, utoljára és soha többé.
Sajnálom, mert eddig el voltam ragadtatva a Cziniel cukrászdától.

A krémes tésztája elázott, állott volt, több napja ülhetett már a hűtővitrinben. A teteje, a karamelles fedőlap, az meg nyúlós, rágós volt. A krém agyoncukrozott, a tejszínhab pedig csak ijesztésként láthatott tejszínt, viszont kemény volt a habfixálótól, és eluralkodott rajta a növényi habpótló zsíros, és szintúgy agyonédesített íze. Akkora csalódás volt, hogy rögtön elkezdtük emlegetni a Palánk cukrászda vasárnapi krémeseit.
A ropogós, leveles, a süteményes villa érintésére roppanó, könnyű tésztát, a vaniliás ízű ellenállhatatlan krémet, a valódi tejszínhab semmivel össze nem téveszthető zamatát, és ó, azok a könnyed, vékony karamelles krémes tetők...

Vigaszágon akartunk egy fagylaltot enni, azt csak nem lehet elrontani. Nos hát fagylaltot nem ettünk.
Mert nem volt.
Értitek? Egy cukrászdában nem volt fagylalt. Tudom én, hogy csak március van, nem is vártam volna harminckét-féle fagylaltot, de én azt gondoltam, hogy legalább a négy-öt, alap-ízű fagylalt elérhető télen is. De nem. Nem volt fagylaltjuk.
És ezt a személyzet pironkodás nélkül hozta tudomásunkra.

Ó egek!
Hát hova jut egy cukrászda ehető krémes és fagylalt nélkül?


Mégiscsak Szegeden kell krémest enni!?
Itt Budán ti hol esztek jó krémest?

Étterem kritika: Basa büfé

Basa Büfé

Egy erdélyi lány Csíkszeredáról meg egy török fiú, Ahmed közös elhatározásából született büfé. A török tulajdonos tizenéves itt tartózkodása eredményeként kiválóan beszél magyarul.

Lássuk az igazi török ételt: a gyrost.

Az ételt a szemed előtt készíti frissen. Házhoz is szállít, bármit az étlapról.

A második látogatás után már megismer, örül neked, beszélget veled. Azt mondja, hogy a húst maga fűszerezi, pácolja és fűzi fel a gyroshoz, így állandó, magasan jó minőségben készül minden nap.
Vallja, hogy az állandó jó minőség létfeltétel, a visszatérő vendég az akire számítani lehet, mert itt nincs beeső vendég, mint a belvárosban. A vendég megtartásának záloga pedig a friss, jó étel és megfelelő nagyságú adag. Nos ebben a büfében minden feltétlenek maradéktalanul eleget tesznek.
Messzeföldön nála a legjobb a gyros, a hús friss, ízletes, a zöldség mindig friss, a krumpli frissen sült, forró, és a mártás eredeti.

Bevallom, süteményt még nem tudtam enni nála, mert a gyros után egyszerűen nem fér belém.
Volt hogy életem párja csak sütit evett, és igen nagyon elégedett volt a süteménye után is.

A gyrost kaphatod pitában is, de ne számíts rá, hogy azt hazáig, menet közben meg tudod enni, mert a zsebes tésztát annyira teletömi hússal és zöldséggel, hogy a pita kétkezes és nyakravalót igényel. Igyekezz vele haza, vetkőzz neki, ülj le, és gondosan fogd két kézzel, és jó étvágyat!

Csak a legjobbakat tudom mondani a Basa Büféről. Talán a legtöbbet az árulja el a véleményemről, hogy törzsvendégek vagyunk nála családilag.
Nincs olyan hét, hogy valaki közülünk ne egyen nála. Sajnos én vagyok az, aki ritkábban.
A férfi családtagjaim szerint nemcsak az étel remek a Basa büfében, hanem Ahmed kiváló vízipipát is töm, és remek barát is.

Őszintén ajánlom mindenkinek, látogasson el Ahmedhez, a Basa Büfébe, Budapest III. kerület, Békásmegyer, Duna felőli oldal, Madzsar József utca, IMO autómosó mellett a töltésen, az első üzlet.
Nyitva minden nap, 10:00 -22:30

Mi törzsvendégek vagyunk.



Csak azt nem tudom, hogy mit keres a honlapján a beköszöntőben ez a Lorem ipsum? A Lorem ipsum ugyanis semmit sem jelent. Az 1500-as években egy ismeretlen nyomdász latin vakszöveget csinált a különböző nyomdai elrendezések bemutatására .Csak egy szöveg, ami megmutatja, hogy az adott betűtipussal hogy néz majd ki az írott szöveg.
Valójában egy Cicero idézetből kiragadott részlet ez: Neque porro quisquam est qui dolorem ipsum quia dolor sit amet, consectetur, adipisci velit („Senki sem szereti a fájdalmat önmagáért, vagy törekedik hozzájutni és részesedni benne csak azért, mert az fájdalom…”)


Basa büfé 2

2010. október

Egy kép többet mond száz szónál.






ez pedig itt a gyros maga:


És ha reszelt sajtot kérsz rá, azt is lehet.

Az gyros a pénteki ebédünk volt. Olyan jó volt, min t amilyennek látszik.
A krumpli friss, ropogós, a hús fűszeres, a zöldség friss, a mártás csípős.

Trófea Grill Étterem Óbuda 2

Családi ünnepség okán ismét Trófea Grill Óbuda.
Most már jelentősen többen vendég volt, de még így is messze a hely befogadóképessége alatt, de emiatt nem a vendég panaszkodik, mert az asztalok rogyásig pakolva, a készételek forróak, és persze finomak. A grillezendő választék bőséges, elégséges, de nem kiemelkedő, értem ez alatt, hogy sem különleges hús, sem különleges fűszerezettséget nem találtam, de a sokféle és sokféleképpen pácolt húsok így is a műértő közönség megelégedettségére találtak. Voltak kisebb tömeges jelenetek a grillező előtt, de ennek oka lehet az, hogy csak egy szakács serénykedik a grillező platni előtt.

Remek találmány az idényjellegű kiegészítő étlap, az azon szereplő étkeket külön zsúrkocsin hozzák körbe, és tálalják kívánság szerinti mennyiségben a tányérunkba.

Voltak külföldiek is a vendégek között, és arra jöttünk rá, hogy egy csoportot ide elhozni, egy főnyeremény a vendégeknek. A magyaros ételek tucatját kóstolhatja végig az idegen, anélkül, hogy azt kockáztatná, hogy a megrendelt étel mégse ízlik neki. Itt nincs más teendője, mint a kóstolóba kivett adagot otthagyni a tányérján, és megkóstolni a következő ételt. Bár nem nagyon láttam olyat, hogy valaki is otthagyott volna bármit a tányérján...

Aztán a teraszon éppen diót szárítottak egy nagy üstben, mustot préseltek, frissen sült szilvás lepényt kínáltak, szóval hangulatos őszi buli volt.

Ami kevéssé tetszett, az az volt, hogy bejelentkezéskor, amikor asztalt foglaltunk, közölték, hogy 12-14:15 között lehetünk az étteremben. Pedig nem egy gyors ebédre ugrottunk be, hanem születésnapot ünnepelni, családi körben, beszélgetősen nyugalmasan, hogy a háziasszonynak otthon ne kelljen pattogni a vendégek körül, tálalni, leszedni, melegíteni, italt töltögetni.
Többet enni, mint ami belénk fért, nem tudtunk volna, még további egy órás ott tartózkodás alatt sem, de legalább kényelmesen ráérősen ebédeltünk volna.
Így beszélgetni hazajöttünk.

A kiszolgálás azonban kiváló volt, figyelmesen követték minden igényünket, a kiürült tányérokat szinte azonnal elvitték.

Egy szó mint száz, jövünk még, de az időkorlátozás, ebéd időben -nem tetszik.

Persze az más, amikor kedvezményes vacsoraidőt jelöl ki az étterem, "Buli előtt, színház után" megnevezéssel, de ne már, hogy ebédidőben mondja azt, hogy kapsz két óra tizenöt percet, és oszd be ahogy akarod!

Trófea Grill Étterem Óbuda

Nemrég nyílt a III. kerületben egy új Trófea Grill Étterem Óbuda, és alkalom is kínálkozott rá, hát kipróbáltuk.
Péntek délben hatan voltunk ebédelni, egy születésnapossal súlyosbítva a helyzetet. Természetesen, mint ahogy az már megszokott a születésnapost a Trófea Grill külön tortával, tűzijátékkal, gyertyával, és zenével köszönti. De ne vágjunk a dolgok elébe.

Amikor egy héttel ezelőtt felhívtam őket, hogy asztalt foglaljak, úgy tűnt, hogy kifejezetten örülnek nekem, hogy odaviszem a családomat, és biztosítottak, hogy nagy szeretettel várnak bennünket.
Itt lakunk a III. kerületben, de csak az étterembe érkezés alkalmával értesültünk arról- miután láttuk, hogy a közterület felügyelők éppen az étterem előtt készülnek bírságolásra*, és ártatlan arccal odamentem hozzájuk, hogy az utcában kell-e parkolási díjat fizetni, mire azt a meglepő választ kaptam, -hogy nem a III. kerületben sehol sem kell parkolási díjat fizetni. No ez már egy jó hír volt! Isten tartsa meg a jó szokását a kerületünknek.

Az étteremben szeretettel fogadtak bennünket, helyünkre kísértek, megmutatták hol mit találunk, biztosítottak afelől, hogy, a svédasztalról korlátlanul fogyaszthatunk és azonnal megkérdezték, hogy mit kérünk inni.
A svédasztal dugig volt rakva, nem voltak üres helyek, minden friss volt, kívánatos, illatos, voltak előételek, friss péksütemények, készételek, szarvas szelettől rántott csirkén át marhapörköltig, sült kacsacombig, friss, grillezésre váró pácolt húsok, pisztráng, tengeri hal, mindenféle köret, zöldség, saláta, dresszingek, sütemények, gyümölcsök, fagylaltok...
És még a zsúrkocsin körbe tolt ropogós cipóban sült füstölt csülökről, meg a forró, vanília öntetes vargabélesről nem is szóltam.

A születésnapi tortát csinos dobozva csomagolva kaptuk meg a számlával, és elégedetten, jóllakottan távoztunk.

Az egy főre eső összeg 2.999.-Ft. Étellel, itallal, cakk-pakk.

Az, hogy jövünk még, az biztos, de hogy hogy többedmagunkkal, az is biztos!
Csillagos ötös, kedves Trófea Grill Étterem Óbuda!

Képek itt.

*Ja, hogy akkor kit bírságoltak a közteresek? A Laktanya utcának van egy rövid szakasza, amit "mindkét irányból behajtani tilos" tábla véd. És valaki mégis behajtott oda. Hát őt.

Magic Burger

Magic Burger III.ker. Szentendrei út 30. Profi üzlet előtt egy büfé kocsiban.
Nyitva 11:00-20:00, szombat 11:00-15:00

Házi készítésű húspogácsa, friss zöldség, lila hagyma, mustár-ketchup-majonéz óriási méret.
Friss marha húsból, vagy sertés húsból.
Ennyit tudtam tegnapig az óbudai újság 31. oldaláról.

Ma kiadtam az útirányt, délben hamburgert ebédelünk. És lőn.

A büfékocsi olyan mint máshol. De előtte békésen álldogáló emberek. Az illat gyomorkordító. A várakozás közben egy félbolond kéregető lány sündörög a sorbanállókhoz, foghíjas arcát kétcentire igyekszik hozzád közelíteni, majd amikor közlöd vele, hogy nincs, és nem adsz neki semmit, eloldalog.De nem megy messze, figyelőállásba helyezkedik, mert annyira azért nem bolond, hogy ne tudná, a kéregetés olcsó és gyors pénz. Aztán, hogy a sor végére beáll mögénk egy fiatal lány, őt is kezelésbe veszi, nem hagyja magát eltántorítani, mutogat a lány kezében látszó ezresre, hogy adja oda neki, és mielőtt szegény áldozat megfutamodna, vagy a kezében szorongatott ebédpénzét oda nem adja ennek az erőszakos szerencsétlennek, rádörrenek, hogy az előbb mondtuk már, hogy kotródjon innen! A fiam mondja, hogy ez a nő minden nap végigjárja az útvonalát, a HÉV megállókat a végállomástól befelé, és végigkéregeti az utat.
A sor végén álló leányzó hálásan köszöni meg a segítséget, és innentől kezdve békésen várunk sorunkra.No, a közjáték csak az időt segít gyorsabban elmulasztani
A sor gyarapszik, a sor végén állók türelmetlenek, és éhesek. Van aki el is megy. Pedig bent a két tulajdonos igencsak szaporán dolgozik. Dehát minden frissen készül. Ennek az az ára, hogy várni kell. És aki ezt nem hajlandó tudomásul venni, vagy szűkre szabott ebédideje van csak, az elmegy. Mert itt a kiszolgálás szigorúan érkezési sorrendben történik.

A méret önmagáért beszél.
Az ízét majd elmondom én:
A húspogácsa nem fagyasztott, hanem friss. A fűszerezése harmonikus és zamatos. A hús körbeér a buciban, nincsenek üresjárati zöldséges harapások, minden falatba jut a húspogácsából is.
A zöldség friss, ropogós, talán az én ízlésem szerint kicsit több a hagyma, mint szeretném. A lila hagyma jó benne, de talán jobb lenne a fehér hagyma - amit hamburger hagymának, vagy saláta hagymának is neveznek. És én vékonyabbra vágva szeretem... de persze ez csak az én ízlésem.

A büfé a forgalmas Szentendrei úton áll, leülni, vagy ott helyben megenni nem nagyon lehet, bár láttam büfé asztalokat a kocsi mellett, és kicsit távolabb van vagy három pad is, de szerintem nem alkalmas az utca a helyszíni fogyasztásra, mert óhatatlanul összekeni magát az ember az étellel, és nincs hol kezet mosni. Így tehát alufóliába csomagolva viszi magával az ember a hamburgert, és otthon kellő be- és kimosakodás kíséretében befalhatja az óriást.

Az ízélmény frenetikus. Mellőzi a bohócos kísérőízt, és azt a szagot, ami mindegyik bohócosnál terjeng, és amit nagyon nem kedvelek.
Mióta megtanultam hogy kell otthon hamburgert csinálni, azóta ilyen jót, még sehol sem ettem, mint a Magic burger, vagy mint otthon csinálunk.
Ha számolgat az ember, akkor az is pillanatok alatt kiderül, hogy olcsóbban otthon sem tudom kihozni, mint ahogy azt a Mágikusok teszik. És akkor még nem szóltunk az otthoni pepecselésről mosogatásról és terjengő konyhaszagról, és az étkezés utáni azonnali hajmosási szükségességről.

Magic Burger forever!

Értékelés: Jövünk máskor is!

Remény: egyszer összejön a tulajdonosoknak annyi haszon, hogy egy leülős, be- és kiülős, teraszos, kézmosós, önkiszolgálós, lelkes személyzettel bővített hamburgerezőt nyithatnak. Itt a harmadik kerületben. Én szeretném.

És akkor most a képek, amik önmagukért beszélnek:



Mire befejezem ezt a bejegyzést hét óra van. Már megy a DVSC - Liteksz meccs, és annyira tele van a gyomrom, mintha most fejeztem volna be a hamburgeremet. Pedig azt még déli egykor ettem. Vacsorára nem lesz gondunk.
Kérek egy pohár vizet...

Panoráma terasz büfé: A pisztrángos

Klára nap alkalmából ismét csak pisztrángra szavaztunk.
Bővül a család, és már heten ültük körbe az asztalt.
Most Nagymaroson, a Panoráma terasz büfében.
A kilátás pazar volt, és ahogy szokták is mondani, ha szép visegrádi kilátást akarsz, menj át Nagymarosra.
Rettentő érdekes volt, mert a városban harmincnégy fok volt, és ahogy kiszálltunk a nagymarosi parkolóban, rögtön langy dunai szellő lengedezett, és az árnyas teraszon ülve az idei nyár eddig legkellemesebb nyári délutánját töltöttük el.

A pisztráng, mint a túlparton is, pont olyan pompás.
Ízletes, a kakukkfüves grillezett mindent visz.
A diós meg olyan ízorgiát adott, hogy az anyukám, aki negyven éve nem evett halat - mert akkor egy tiszaparti halsütő bódéban félig sült kövér pontyot kapott- gond nélkül és jó étvággyal bekebelezte a pisztrángból azt az adagot, amire hitelesítve van a maga nyolcvanöt évével. És elismeréssel szólt róla, hogy ez igen finom volt.
A lányom sweetheartja, aki -mint az asztalnál félve elmondta, hogy az édesvízi halat nem szereti- olyan műgonddal fejtette le a gerincről az utolsó falatkát is, hogy öröm volt nézni.
Pedig akkor amikor ezt megtudtam kivert a víz, hogy olyan helyre hoztuk, ahol pisztráng van és csak pisztráng.

De szerinte is remek volt.

A terasz árnyas, levegős, szellős, tágas, a pincér amikor kell ott van, az étel frissen készül, semmi fagyasztott krumpli, a hal talán reggel még élt, az ízesítése állandó színvonalú, semmi káros eltérés vagy lazaság nem fedezhető fel. A hal olyan amilyennek lenni kell.
Az étterem manapság is kuriózum még, mert nem akar mindenkit kiszolgálni, nem kétszáz ételfajtát sorol fel az étlapján, ( tizennyolc sor két hasábon és kész, és ebben már a fejezetek közötti sorkihagyás is benne van) - nem akar tegnapi marhapörköltet, és tegnapelőtti fagyasztott sült krumplit a vendég elé tenni, - egy valamit süt, de azt tökélyre fejlesztve.
Pisztrángot.

Nem kell ezt tovább ragozni, aki nem hiszi járjon utána. És jó szívvel ajánlom, hogy próbálja ki mindenki, és nem fog csalatkozni.

Az árak pedig teljesen elfogadhatóak. A pisztráng dekája 55 forint, nyersen mérve. Egy egy hal körülbelül harminc dekás. A köret hozzá további 400 forint ( sül tkrumpli 350, saláta- mustáros, vagy citromos öntettel 400 forint) Kétezer forintból akkora svájci tányért kapsz megpakolva, hogy nem győzöd megenni.

Egy bánatom azért van.
Nem volt füstölt pisztráng.
A pincér bánatosan vallotta be, hogy nem érkezett meg a fűrészpor, így nem tud nekünk füstölt pisztrángot hozni. Pedig azt szántam desszertnek a végére.

Persze marlenkát nem bírtunk már enni.

Ismét győzött a hal!

Értékelés: Jövünk máskor is, csak most már nehéz eldöntendő kérdés, hogy a Duna melyik partjára? Dunabogdányba, vagy Nagymarosra?

UPDATE 2011. augusztus 15.

Időközben megváltozott a kínálat, már csak néhány egyszerűbb módon elkészített pisztrángot készítenek itt, az eredeti, teljes kínálat, változatlanul illetve bővülő ajánlattal a Dunabogdányi Siesta Cafe pisztrángsütőjében kapható. Ha a nagyobb választékot szereted és a változatos módon elkészített pisztrángok közül szeretnél válogatni, akkor inkább a túlparti, dunabogdányit válaszd, ahol Klément Feri személyesen keresi a vendégek kedvét.

Útközben fagyi

Vátról hazafelé úgy gondoltam, hogy nem kell nekünk rohanni, nem kell nekünk az autópálya, lássuk mit rejt a Bakony, a Vértes meg a Pilis.Szépen komótosan elindultunk a mellékutakon. Minőségét tekintve egészen elégedettek voltunk, persze pesti utcákon éljünk a mindennapjainkat, és ahhoz képest minden csak jobb lehet.
Itt-ott megálltunk, rácsodálkoztunk egy-egy kanyarban előbukkanó tájra, egy hőerőműre (talán az ország egyetlen szénnel fűtött hőerőművét láttuk) annak rendezett, valamikor szebb napokat látott lakótelepére. Gondozott, lakható kis falvakon hajtottunk át, láttunk nyírott útszéli gyepet, virágözönt, felújított házakat, közösségi élet helyszínéül szolgáló épületeket, rendezett porákat, gondozott kerteket, körülkerített gyümölcsöst és olyan- de olyan házakat hogy azon gondolkodtunk, ide vajon ki és minek épített Tevje által megénekelt palotát, aminek két lépcsősora van -mert egy ugye lefele is kell, és isten bizony megvolt a harmadik is, hogy bámuljuk csupán...
Élhető vidéket láttunk.
Láttunk boltokat, amik délután háromkor végleg bezárnak, kocsmákat, egy hosszabb faluban volt vagy tizenhárom az út mellett, volt hogy az út két oldalán egyikkel szemben két másik kocsma állt, a szomszédban, a falu legszélén meg egy fabodega bögrecsárda volt.

Kisbér előtt jött velünk szembe egy biciklis,messziről csak azt látom, hogy kicsi csalinkázik a szembe oldalon, de közelebb érve kiderült, hogy akkora, de akkora puncsfagylalttal küzdött biciklizés közben, hogy csak néztem.
Bevallom, engem egy jó fagylalttal bárhova el lehet csábítani.

Onnan vagy száz méterre meg is láttam az útszéli kis fagyizót, nekem se kellett több, gyorsan megálltam.

Egy kis faházacska az út szélén, modern fagyis pulttal, többféle tölcsérrel, és féltucatnyi fagylalttal. Azzal a régi tipusú, főzött, illatos, kézi munkával nagy műgonddal készített-kavart fagylalttal, amire a húszon túliak még igen jól emlékeznek, a cukrászdákból, ahol a mokkás pohárban felszolgált frissen főzött kávéba belekerült egy ötvenfilléres gombócnyi vanília fagylalt, és ezzel olyan illatorgia járt együtt, amit szinte most is érzek...

Nahát, ilyen nosztalgiás fagylaltot árult ott Nagy Zoltánné a kisbéri Fagyizó-büféjében.
A kiszolgálás kedves, figyelmes, a kerti padok és asztalok tiszták, és bár az út szélén ülünk, egy kertből kikerített kis sarokban, tető alatt vagyunk, nap se süt ránk, eső sem verhet minket.

A fagylalt pont olyan finom volt, amilyennek a fagylaltot megismertük gyerekként, gazdag selymes ízű, a puncs kellően rum ízű, a csoki szép színű, nem agyon kakaózott, állagát tekintve éppen nyalható, sem nem olvadt, sem nem kemény.

Mindenkinek jó szívvel ajánlom, ha arra jár, semmiképpen se hagyja ki.
Nem ígérem, hogy minden nap itt fogok fagyizni, de nem rajtam múlik a dolog, - én törzsvendég lennék.
A cím: Nagy Zoltánné Kisbér Széchenyi u. 50/a Fagyizó-Büfé.

( ja és ezt a világ legtermészetesebb módján kezünkbe nyomott számláról tudom.)

Minősítés: jövök/jönnék máskor is.

Fehér Amúr

Tiszafüred, Halászcsárda, a közúti híd lábánál. Már többszörös látogatók vagyunk, legelőször januárban másodikán, útban hazafelé tértünk be, egy kósza ötlettől vezérelve és a harcsa halászlé csábításának engedve.
A csábító beváltotta az ígéretet. Többszörösen. Azóta ugyanis többször is engedtünk a csábításnak. Legutóbb tegnap.

A terasz sűrű szövésű szúnyoghálóval van körbekerítve, így a levegő jár a teraszom, de se szúnyog, se légy nem döngicsél és csipked. Ez egy akkora ötlet, melyet minden szabadtéri, vízparti helyen be kellene vezetni.A kis bográcsban felszolgált hallé ízletes, mi több pompás volt. Olyan friss kenyeret kaptunk hozzá, ami kívül ropogós, belül foszlós, és még langyos volt. A kiszolgálás gyors, pontos, és figyelmes. Azonnal kezedbe kapod az étlapot, amint elhelyezkedtél a kiszemelt asztalnál, a következő fordulóban már ott van előtted a jéghideg italod, és csak egy kézmosásnyi időd van addig, ameddig az asztalon ott gőzölög a két kis bogrács.Onnantól kezdve pedig tömény élvezet. A hallé pont annyira csípős, amennyire mindenki szereti, annyira zsíros, amennyire kell egy jó leveshez, annyira sűrű, amennyi elvárható egy halászlétől, és annyi hal van benne, hogy még éppen mind meg tudd enni, különösen, ha belsőséget is kértél bele. Az íze pedig,- remek.


Az ár elfogadható, két harcsa hallé egyikben belsőség, két kóla, két kávé, borravalóval 4.500.-Ft.

Maradéktalanul elégedetten fejeztük be az ebédet.

Továbbra is az a véleményem, hogy jövünk még.

Étterem kritika

Olvasom egy magát zseninek tituláló, oly nagyon elszaporodott főzősblogok egyik bloggerjének bejegyzéseit, és étteremkritikáit. Ami érdekes, az az étterem kritikák. Nem az, hogy mit ír, hogy neki teszik az ami nekem nem tetszett, hanem az, hogy a blogja alján ott van az étterem tulajdonosoknak szóló felhívás:

"Van egy remek, hangulatos éttermed? Szeretnéd, ha megjelentetném a véleményem róla a blogomon? Hívj meg, cserébe publicitást adok, megírom ajánlásom / véleményem itt a blogon ország-világ előtt. Bevállalod? "

Jaa, hogy ezt te így csinálod? Meghívnak egy kétszemélyes vacsorára, te meg leírod, hogy milyen szuper volt? Olcsó vagy.
Illetve nem is! Sóher vagy! Így oldod meg az ingyen vacsorákat.

Én persze éppen ezért nem is hiszek neked. Hisz miért is írnál rosszat a vendéglátódról?

Tudod, én úgy írom a kritikákat, hogy arra járok, bemegyek, rendelek az étlapról, meggusztálom, megeszem - ha ehető,aztán kifizetem, hazamegyek és megírom amit tapasztaltam.
Az igazat.
Mert amit ingyen adnak, annak más az ár-érték aránya, az mindenképpen jó, mert ingyen volt. A kritikánál a lényeg az, hogy megérte-e az étel az árát, jó volt-e, különleges volt-e, a pincér figyelmes volt-e velem, az átlag, névtelen, beeső fogyasztóval, és jól éreztem-e magam ott.

Én így írtam és írok éttermekről:

Aquamarina étterem
Dunabogdányi Siesta
Dunakömlődi halászcsárda
Mongol étterem
Dobogókői Platán panzió
Szent Flórián étterem
Trófea grill
Vakvarjú étterem
Zebegényi cukrászda
Most csak ennyi jutott eszembe, amikről írtam is.


Igaz az én blogom alján nincs is ott, hogy hívjatok meg bevállalós éttermesek, és én majd jól megkritizállak benneteket...

Pilisi pisztráng 2

Eljött a húsvét első napja, és a dunabogdányi Siesta meglátogatásának ideje.
Kétszeres gyermekáldással felszerelkezve, időre foglalt asztalunk elfoglalása céljából meg is jelentünk.
Szokás szerint telt ház, csak a mi asztalunk áll vendég nélkül.

Sürgés, forgás, italok, pisztrángok kiválasztása, jóízű beszélgetés, vendégek jönnek-mennek, mindenki elégedett, mosolygós. Az asztaloknál meleg váltás, és egyszer csak érkezik egy idősebb pár, és elhangzik egy bátortalan kérdés: kutyával jöttünk, behozhatnánk ide a kutyát is?
A válasz szívet melengető: hát persze, aki kutyával jön, és kint hagyja a kutyáját, az nálunk nem kap enni.
Na persze, mit is lehetne várni egy olyan eltökélt állatbaráttól mint a Főnök.


És jönnek a kutyával, aki szocializált, aki azonnal kap egy tálka vizet, és boldogan leül gazdái lábához. Érzi, hogy itt bent őt mindenki elfogadta, és békésen viselkedik egész ebéd alatt.Aztán elégedetten távoznak, a kutya, és gazdái.

Később nesztelen cicatalpakon besétál egy nagytermetű kékmacska. Ne gondolj másra, mint amit mondok. Egy cica érkezik. Megtekinti a kutya tálkáját, iszik két kortyot, és szétnéz.
Már láttuk a múlt héten is, előkelően és mértéktartóan viselkedett akkor is.
Na de most, odajött, hagyta magát megsimogatni, odament a lányomhoz- aki valami delejes hatással van az állatokra- és az ölébe kéredzkedett. Sose látta azelőtt, de boldogan rezgő üzemmódra állította magát a cica, és elvoltak kettecskén.


Az ebéd fenomenális volt.

A grillezett pisztrángok kakukkfűvel, a rozmaringgal, a zöld pesztos pisztráng frissen illatosan érkezett, olyan harmonikus ízekkel, hogy az ember el se tudná képzelni, hogy ilyen ízorgiát élhet át néhány fehér húsú hallal.

Már az utolsó szálkát is leszopogattuk, és elégedetten dőltünk hátra, amikor eszembe jutott, hogy ajaj, én rendeltem egy füstölt pisztrángot is.

Itt a pisztrángot frissen, meleg füstön füstölik, és forrón érkezik, és pont akkorra lesz kész, mire befejezed a sült pisztrángodat, és susszansz kettőt.

Én elfelejthettem, de nem úgy a szakács.
Egyszer csak érkezik feketén, füstösen.



Nézegetjük, szagolgatjuk, és olyan illatokat érzünk, hogy csak na.

Jön a Főnök és egy késsel léket vág a feketére vált bőrön, és kinyitja. Az első falat után az ember azt érzi, soha többet nem akar füstölt sonkát enni, csakis és kizárólag füstölt pisztrángot!
De azt mindig.

Hogy tudtam én eddig pisztráng nélkül élni?

Útközben láttam néhány eladó házat.
Ki kéne költözni Dunabogdányba...
Csak hogy közelebb legyek. ( és ez itt minősítés helyett van)



Amúgy meg "Április négyről szóljon az ének"- ez nem kapcsolódik ide, ez csakúgy eszembe jutott.

Pilisi pisztráng

Végre eljutottam odáig, hogy kedvenc volt szomszédomat meglátogassam. Pár évvel ezelőtt szerzett egy területet, pisztrángokat telepített, bérlet egy fél kávézót, aminek a felében elkezdte sütni a pisztrángokat.
Mit sütni? Átlényegíteni őket egy felsőbb szintre. Olyan társakat adva mellé, mint géva gomba, saját gyártmányú zöld pesto szósz, kakukkfű, rozmaring, salátára kapros öntet.Mindig tudtuk, hogy Feri egy konyhai zseni, amikor régi reggeleken kiszagoltunk a lakásból, és olyan illat terjengett, hogy reggelit kihagyva kértünk volna abból, ami náluk főtt. Amikor rákérdeztünk, hogy mit főzöl? És jött rá a válasz, hogy nyúlpaprikást Pabinak -na most Pabi , alias Pablo, a boxer kutyájuk volt- gondolkodás nélkül cseréltünk volna a derék ebbel.

Elég az hozzá, hogy Feri megtalálta a neki való elfoglaltságot.

Sajnos ő nem volt éppen a fedélzeten, családi napot tartott, de társa, aki aznap vitte a boltot, mindenben méltó párja.

hogy is van? egy kép száz szónál is többet mond.







Dunabogdány, Kossuth Lajos u. 129. Siesta (Kávézó) ne dőlj be a korábbi reklám tábláknak ahol pisztrángot, hekket, meg egyéb mást is kínálgatnak, nem az a hely az, ahova mégy , meg ne állj, ameddig nem találkozol azzal a táblával, hogy pisztráng 300 méterre .Már csak 300 méter, és ott vagy. Oda indultál. Ott csak piszrtáng van. De az aztán olyan, amilyennek csak el lehet képzelni.
A hely minősítése: jövünk még máskor is!
Ennek szellemében a húsvét vasárnapi családi ebédre már lefoglaltam az asztalt.

Jó hír, hogy május elsején Nagymaroson nyitnak egy új üzletet.