2011. január 21., péntek

Szia Apa!

Nem tudom mondtam-e már, hogy G szíve vágya teljesült, felvették tűzoltónak, és most kezdték el a képzést. Leérettségizett, és tűzoltó lesz. Mégiscsak igaza volt, amikor a korábbi években az összes lehető tanfolyamot elvégezte, megszerezte a hivatásos gépkocsivezetői jogosítványt, a hivatásos kishajóvezetői jogosítványt, alpintechnikai képzettséget, haladó búvárvizsgája van, elvégezte még a 40 órás tűzoltó tanfolyamot is.
Tele vagyok aggodalommal. Mégiscsak veszélyes szakma ez a tűzoltó szakma, arról már ne is beszéljünk, amikor helikopteres légi mentőként a helikopterből egy szál kötélen lógva végez mentést... Anyaként a gondolat is elborzaszt, hogy valami baja lehet. De büszke is vagyok ám nagyon.
Te is büszke lehetsz rá, klassz unokád van!

Aztán K, akivel elmentél az OTP-be és ott a kedves kartársnők kérdezték, hogy ügyvéd úr, de szép kis unokája van, hány éves? És a kisunoka, aki alig ért a térdedig, komolyan annyit mondott, hogy hát bizony, már három is elmúltam. Szóval ő már, hát bizony, huszonöt is elmúlt. Most utolsó éves a mesterképzésen, gyűri a vizsgaidőszakot.

Hogy Anyuka? Hát a mama jól van, egészséges, korához képest kiváló, fiatalos, teljesen önálló, sőt még minket is ellát. Igen, jól számolod, már elmúlt 86. De még most sincs párja az általa sütött Napóleonnak. És minden érdekli, mindenről tud, mindent reálisan lát és mindenről megfontolt véleménye van.

Egyéb dolgainkban nincs változás.
Én még mindig lejárok dolgozni ide, nem lehet itthagyni ezt a várost. Néha előfordul, hogy régi ellenfelek ajánlanak barátaiknak, hogy hozzám jöjjenek. Ez azért jó. Legalább néha azt érzi az ember, hogy van értelme csinálni.
Az irodában az ügyfelek megfogyatkoztak, a válság egyre jobban érint mindenkit, a régi ügyfelek visszajárnak. Néha szóba kerülsz, a régiek emlegetnek, hogy te voltál az első a szakmában, néha hoznak egy-egy szerződést, amit te csináltál, ott van rajta a pecséted, az aláírásod, sőt olyan is akad, amit mind a ketten megtanúztunk.
De ez egyre ritkább.

Nagyon hiányzol.

Még így húsz év után is, -ugyanúgy.

Hoztam neked virágot.
Nézd, ideteszem.

Ma 90 éve születtél.

Szia Apa, majd jövök, és mesélek még...

2 megjegyzés:

Thia írta...

ezt olyan jó volt olvasni :) és persze mindjárt bőgök...

idamama írta...

Vigasztaló, ha így emlékeznek ránk a szeretteink.